Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

mint polgár-molnármestert a vízivárosi kerület képviselőjévé választották. /31/ Az 1848 őszétől a forradalom védelmére megindult hadseregszervezés, a polgárok háborús időre való felkészülése miatt megnövekedett kereslet fokozta a konjunktúrát az élelmiszeriparban. "Akik a válság hónapjait nagyobb anyagi romlás nélkül képesek voltak átvészelni, s ezért már kezdetben nehézségek nélkül bekapcsolódhattak a hadfelszerelési cikkek gyártásába és szállításába, azoknak általában módjuk nyílt arra, hogy néhány hónap alatt jócskán megszedjék magukat." /32/ Az élelmiszerárak már 1848 őszétől' jelentősen emelkedtek, sőt, a drágulás aránya tovább növekedett I849.jan.5., Windischgrätz seregének bevonulása után. A forgalmat teljesen megbénította a Kossuth-bankók beváltása, majd megsemmisítése, s ezen csak időlegesen enyhített az ápr.24-én Pestet és - a Vár kivételével - Budát visszafoglaló magyar seregek bevonulása: a Kossuth-bankók árfolyama ismét emelkedett és a nyersanyagfelhozatal útja is szabaddá vált. Az 1849.júl.11—én ismét a császáriak kezére került városban - az első rendeletek között - kimondták a Kossuth-bankók érvénytelenítését. "A hadseregellátás céljára Zichy Ferenc gróf lefoglaltatta a budai lisztkészleteket és csak júl.24-én szabaditotta fel a közfogyasztás céljaira." /33/ A forradalmi kormány által elrendelt lőporkészítésre átállított óbudai hajómalmok kiesésével az őrlőkapacitás is kevés volt, így a működőképesen maradt malmok teljes mértékben üzemelhettek. Gyáralapítási kísérletek, vállalkozások (1853-1867) 1850-ben - a katonai igazgatási kerületeknek megfelelően - megszervezték a Kereskedelmi és Iparkamarákat. A két város - a forradalom alatti egyesítés után ismét külön választva - a pesti székhellyel létesített Kamara területéhez tartozott. Nem sokkal ezt követően megjelent az ún.Ideiglenes Utasítás, ami 1851.ápr.1-jén lépett életbe, s közel egy évtizedre meghatározta a magyar ipar fejlődését, továbbra is megkülönböztetve a szabad és az engedélyhez kötött iparokat. Az engedélyhez kötött iparokon belül külön csoportot képeztek az ún.korlátozott iparok: ide sorolták be - többek között - az élelmiszeriparok többségét (pékség, vendéglátóipar, húsfeldolgozás, stb.) is, a molnármesterség azonban nem szerepelt e kedvezményezettek között. /34/ A gyáralapításhoz szükséges tőke összegyűjtésére - általános tapasztalat szerint - kétféle lehetőségük volt az iparosoknak: a kereskedelemben felhalmozott tőkéjüket ipari vállalkozásba fektették, vagy korábbi műhelyüket fejlesztették, bővítették fokozatosan nagyobb termelési kapacitásúvá. Az