Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

hézségeit csak fokozta az 1839-1841 közötti európai kereskedelmi válság hatása: "1842-ben az aratásig rossz volt az üzletmenet és csak készpénz fizetés ellenében lehetett árut vásárolni a nagykereskedőktől." /19/ E kisebb, átmeneti megtorpanástól eltekintve azonban az 1830-as évek elejétől egészen 1847-ig erős konjunktúra figyelhető meg, amit igen hatékonyan segítettek az országos és a hetivásárok. /20/ A feldolgozandó gabonát a molnárok terménykereskedőktől vásárolták, s szemben velük, - akiknek jelentős része nagykereskedő is volt!, - általában kevés árukészlettel rendelkeztek: sokszor egyszerű tárolási gondok miatt nem tudták a terményt és árukészletüket felhalmozni, így a szemestermények áringadozásai sokkalta inkább érintették ezen iparosokat. /21/ Ezért azután az áruértékesítési lehetőségeket - legalább is a helyi piacokon, amennyire lehetett, - a céhek még mindig féltékenyen őrizték, s erre részben módot is nyújtott az a körülmény, hogy a hetivásárokon csak a céhes mesterek árulhattak, így azután természetes, hogy a molnárcéh tagjainak egy része kereskedéssel is foglalkozott. "A pest-budai mesterek között viszonosság volt, mindkét város mesterei felkereshették a hetivásárokat...A mester készítményeit a vásárokon kívül még boltjaiban is értékesíthette. Az 1840-1850-es élvekben általános norma volt, hogy a mestereknek csak egy boltja lehetett." /22/ Blum 1843-ban kapott engedélyt ilyen üzlet nyitására az Országúton, azzal a feltétellel, hogy azt "a környező lisztkereskedőktől távol lévő helyen létesíti, nehogy azokat üzletükben megzavarja". /23/ Az 1845/46—os évek Európa-szerte rossz termései, a hazai éhinség, majd az 1847/48. évi gazdasági válság miatt a magas gabonaárak mérsékelték, de meg nem akasztották a malomipar fejlődési ütemét. /24/ "Az 1847-es év gazdasági válsága idején Budapest /sic!/ és környéke lisztszükségletét a Hengermalom, valamint a Budapesten és környékén működő 400 hajómalom el tudta látni. A hajómalmok a Hengermalomnál rosszabb minőségű, de olcsóbb lisztjükkel ekkor még állták a versenyt." /25/ A hajómalmok kisebb jövedelmezőségét szabta meg az is, hogy a Duna télen befagyott, s a malmok leálltak, szállítani sem lehetett a vízen, sőt, a tavaszi jégzajlások idejére - a malomkerekek megóvása végett - kikötőbe vontatták a hajómalmokat. /26/ A 40-es évek folyamán azonban már nem - mindezek ellenére sem - lehetett a téli hónapokban a liszt árát a korábbiakéhoz hasonlóan felverni, mert a Hengermalom folyamatosan üzemelt./27/ Blum János felesége 1847 elején meghalt, s végrendeletében kisebb öszszegeket hagyott az alsó-vízivárosi és újlaki plébániákra, amelyek kifizetésére Blum - nehéz anyagi helyzetére hivatkozva - haladékot kért, s kötelezvényt írt alá./28/ 1848 elején Blum újra megnősült, s feleségül vette Wieser Rosinát, akinek ekkor már két lánya (Terézia és Mária) volt. így családja tovább bővült, hiszen ekkor még vele lakott Knotz Márton (azonos nevű) fia is. /29/ 1848 áprilisában Blumék háztartásában - a házaspáron és két lányukon kívül - 5 legényt, 2 inast, 3 kocsist és 2 nőcselédet írtak össze. /30/ Az l848:XXIII.tc. alapján megalakított budai városi közgyűlésbe Blumot