Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).

tív üzletkötések aránya a budapesti tőzsdén igen nagy

, mert nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az átvett részvényeknek is jelentékeny része nem a beruházási szükséglet kielégítését, hanem ugyancsak a spekulációt szolgálja." /8/ A spekuláció fő területe az értéktőzsde, s itt is mindenekelőtt a nem fix kamatozású értékpapírok - fiktív tőke - piaca. A hitelpapírok, adósságjegyek piacán, amelyen olyan értékpapírokkal van dolgunk, amelyek egyrészt reális értéket képviselnek, mint a kölcsönadott pénzösszeget, a kifizetendő áruk árát, másrészt az előbbi körülményeknek megfelelően a forgalomban csak bizonyos ideig vesznek részt (a lejárat időpontjáig), nincs túl nagy tere a spekulációnak. Még a fix kamatozású értékpapírok, vagyis az államadóssági jegyek és kötvények ára is csak viszonylag kis ingadozásoknak van kitéve, s így e körben is hasonló helyzettel van dolgunk. A spekuláció fő területe a fiktív tőke piaca, a nem fix kamatozású értékpapírok piaca, s ez a tipikus tőzsdei szféra, mert a specifikus tőzsdei tevékenység a spekuláció

. A hitelpapírok piacán a tőzsde tulajdonképpen konkurrál a bankkal, s a bankok fejlődése elvonja ezek (váltók stb.) egy részét a tőzsdéről, s e vonatkozásban a tőzsde számára nem marad egyéb, mint a bankok közötti közvetítés és a devizakereskedelem, a külföldi fizetések közvetítése. Tulajdonképpen nem kifejezetten tőzsdei tevékenység a fiktív tőke adásvétele sem, hiszen az ide tartozó értékpapírokat is lehet bankokban vásárolni, de kifejezetten a tőzsde a színtere az ezekkel folyó spekulációnak. A nem fix kamatozású értékpapírok vagyis a részvények, amelyeknek a termelésben vagy a forgalomban játszott szerepe kibocsátásukkal lezárult (összegyűlt a vállalat alapításához, illetve bővítéséhez szükséges tőke), a spekulációnak igen alkalmas eszközei, hiszen sohasem esnek ki a forgalomból sem olyan értelemben, mint az árutermelés materiális termékei, sem olyan értelemben, mint a hitelpapírok, s így mint spekulációs papírok állandóan foroghatnak a tőzsdén, nem tovahaladó mozgást végezve, hanem ide-oda mozogva. Az áru adásvétele társadalmilag szükséges folyamat, ám nem mondható ez el ugyanilyen mértékben a spekulációról. A részvény tulajdonváltozása és árváltozása például nem gyakorof minden esetben közvetlen befolyást a létrehozott vállalat termelésére és profitjára, fordítva: a profit, illetve az ebből osztalékként kifizetett rész, határozza meg a részvények mozgását és árfolyamváltozását. A tőzsdei spekuláció az árváltozás kihasználásából áll, de nem a részvénytársaság árui árváltozásának kihasználásából, hanem a részvényekéből, amelyek - a kamatlábat változatlannak feltételezve - a profit, illetve az osztalék nagyságától függenek, amely változatlan, növekvő vagy csökkenő áruárak esetén emelkedhet, csökkenhet avagy változatlan maradhat. Az osztalék várható változásai határozzák meg a tőzsdei spekulációt, de a megtermelt illetve realizált profitot a spekulációra való tekintet nélkül osztják el. A spekuláns viszont nem a profit növekedésére spekulál, hanem a profittitulusoknak (résevényeknek) a profit növekedése, vagy csökkenése révén bekövetkező árváltozásaira. Nem tartja meg a részvényeket, hogy megnövekedett osztalékot vágjon zsebre - ezt a befektetést kereső pénztulajdonos teszi -, hanem azok adásvétele révén igyekszik nyereségre szert tenni. Persze ha valamennyi spekuláns ugyanabban az irányban tevékenykedne, mert egyidejűleg értékelnék magasabbra vagy alacsonyabbra az értékpapírokat, akkor nem