Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).

A szokások egyik fontos része a "kötésegység" meghatározása. A kötésegység az adott árufajta azon mennyiségét határozza meg, amelynél kevesebb a tőzsdei forgalom tárgya nem lehet, s amely egyúttal alapegységnek tekintendő, értéke árufajtánként meghatározott (például 100 kg, 100 liter, 100 P névérték, 10 részvény, stb). A tőzsdén tehát - más piacoktól eltérően - nincsenek áruk, sőt az sem követelmény, hogy a tőzsdei ügylet mögött valójában létezzenek áruk. A kapitalizmus valóságos célja - az értéktöbblet megszerzésére irányuló törekvés itt leplezetlen valóságában mutatkozik meg, nem rejtőzködve a használati érték megszerzésére való törekvés köntösébe. /4/ Ennek a valóságos törekvésnek leplezetlen kimondása jut kifejezésre a spekuláció fogalmi meghatározásában és értelmezésében. A Révai nagylexikon például az üzleti spekulációról szólva rámutat arra, hogy a tőzsdében nem csak az üzleti helyzet tükröződik, hanem "az a felfogás is, amelyet az üzleti világ a várható fejleményekkel szemben táplál. Ez egyike a legőszintébb emberi megnyilatkozásoknak, mert mindenki saját anyagi érdekét köti (vétel vagy eladás által) az üzleti helyzetről táplált véleményéhez. Az üzleti spekulációnak épp technikai fejlettségénél fogva a tőzsde a legalkalmasabb területe..." /5/ A leplezetlen szókimondás megnyilvánulása a spekuláció apológiája. R. Hilferding idézi Richard Ehrenbergnek egy igen szemléletes megállapítását: "A kereskedelem és a spekuláció a termelés sajátos válfajai, hasonlóan az őstermeléshez és az anyagfeldolgozó iparhoz: a kereskedelem a termelés olyan fajtája, amelynek az a feladata, hogy leküzdje a természet helyi szűkösségét gazdasági . javakban. A spekulációnak viszont ugyanez a feladata a javak időbeli szűkösségét illetően. Magángazdasági

lag vizsgálva a kereskedelem helybeli, a spekuláció időbeli árkülönbségeket használ ki." /6/ így természetes, hogy a tőzsdeügyletek bevallott célja az értékkülönbözet megszerzése /7/ akár áremelkedésre (hausse), akár árcsökkenésre (baisse) való számítás reményében. E szempontból a tőzsdejátékosok két táborra oszlanak: a "hossziék" áremelkedésre számítva vásárolnak, s a "bessziék" árcsökkenésre spekulálva eladnak. Természetes, hogy a meggazdagodás reménye mindkét csoport számára nem teljesülhet, s egyesek meggazdagodása maisok tönkremenetelét jelenti. Mi sem természetesebb, minthogy a tőzsdei ügyletek két csoportja - a prompt-ügyletek, melyek követelménye az azonnali szállítás, valamint a termin- (határidő-)ügyletek - közül a spekuláció kedvezőbb területét a határidőügyletek jelentik, annál is inkább, mert a határidő lejártakor a vevő nem köteles átvenni a megvásárolt árut, hanem arról lemondhat, csak meg kell fizetnie a szerződésben megállapított vételár és a teljesítés napján kialakult alacsonyabb ár különbözetét, ehhez hasolóan az eladó is lemondhat a szállításról, ha kifizeti a szerződésben meghatározott ár és a teljesítés napján kialakult magasabb ár különbözetét. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a tőzsdén a valóságban létező áruknak többszöröse is adásvételre kerülhet, jól mutatva, hogy mennyire nincs összhang a tőzsdei forgalom és a valóságos áruforgalom között. Ez nemcsak az árutőzsde áruival kapcsolatban van így, hanem az értéktőzsdéével is. Dr. Bálint György például azt írta "A tőzsde horoszkópja" című cikkében, hogy a budapesti tőzsdén az 1935-ben eladott 2 207 376 részvénynek csupán a 47,2 írek, szállították le ténylegesen. "Ez az arányszám mutatja, hogy a Spekula-