Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)
Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).
A tőzsde valójában a tőkés nagykereskedelem sajátos szférája, a helyettesíthető tömegáruk és értékpapírok - utóbbiak tulajdonképpen a leghelyettesíthetőbb '^tömegáruk" - sajátszerűen megszervezett koncentrált piaeC. A kereskedelem a tőzsdei- forgalomban éri el a tényleges áruforgalomtól való elkülönülésének legmagasabb fokát, sőt,- mint a későbbiekben látni fogjuk, a tőzsde jelentős mértékben színtere olyan ügyleteknek, amelyeknek semmi köze sincs a tényleges árumozgáshoz, a használati értékeknek a termelőtől a fogyasztóhoz való eljuttatásához. A tőzsde meghatározott helyen és időben, meghatározott keretek között és szabályok szerint működő piac. A tőzsdei ügyletek tárgyai csak minőségileg egynemű, egymással helyettesíthető tömegáruk lehetnek, tehát olyan áruk, amelyek minőségi és mennyiségi tulajdonságai egyértelműen meghatározhatók az áruk megtekintése - azaz a piacon való jelenléte - nélkül is, s minőségi azonosságuk biztosítja egymással való felcserélhetőségüket. Az ilyen egynemű tömegáruk adásvétele meghatározott típusok és szabványok szerint megy végbe. Ez természetszerűleg azt is jelenti, hogy meghatározottak azok a cikkek illetve cikkcsoportok, amelyek a tőzsdei forgalom tárgyát képezhetik. Az egynemű tömegáruk körén belül elsősorban azok az áruk a tőzsdei ügyletek tárgyai, melyek ára viszonylag rövid idő alatt nagyobb mértékben ingadozik, amelyek tehát kedvező lehetőséget biztosíthatnak a spekuláció számára, ilyenek elsősorban a föld termékei, vagy egyes félgyártmányok. Ez vonatkozik az értéktőzsde áruira - részvények, záloglevelek, kölcsönkötvények - is, sőt azt mondhatjuk, a tőzsde számára az értékpapír (de persze nem akármelyik) az abszolút helyettesíthető "áru". A tőzsdei jegyzés, az adásvétel előfeltétele az értékpapírok lajstromozása, s a tőzsde vezetősége csak a legjobb értékpapírok lajstromozását engedélyezi, a legjobbakét - mint Hilferding írta -, "amelyeket egyáltalán kapni lehet ebben a rossz tőkés világban "...amelyeknek jósága kevésbé vonható kétségbe, mint a jóisten jósága". /3/ A tőzsdén az ügyletkötés meghatározott helyen és időben, meghatározott keretek között és szabályok szerint folyik. A tőzsde épületén belül meghatározott helyiség áll rendelkezésre a különböző tipusú ügyletek - áruk, értékpapírok, ezek egyes csoportjai - lebonyolításához, az adásvétel meghatározott időpontokban intézhető a hivatalos - a tőzsde vezető szervei által meghatározott - üzleti szokások szabályainak megfelelően. Az áru- illetve értéküzleti szokásokra vonatkozó határozatok általánosságban és az egyes árucsoportokra vonatkozóan részletesen is szabályozzák az adásvétellel kapcsolatban felvetődő kérdéseket, tehát ezek a tőzsdeügyletek lebonyolitási módjának normáit tartalmazó szabálygyűjtemények. Ezek a szokások rendkívül részletes voltuknál fogva bonyolultnak tűnnek, de való igaz, hogy éppen ez a komplikáltság biztosítja a tőzsdei forgalom lebonyolításának lehető legnagyobb fokú egyszerűségét, mert feleslegessé teszik a hosszadalmas szerződéskötést , hiszen a szokásokra való hivatkozás meghatároz minden részletproblémát, így a tőzsdei ügyletkötésnél csak egy egyszerű "kötjegy" kiállítására van szükség, mely az ügylet néhány lényeges adatát, mint az árufajta megjelölése, a kötésszám, az árfolyam és a szállítási idő meghatározását, tartalmazza. Ez a formai leegyszerűsítés, az ügyletkötések gyorsasága egyébként a spekuláció szükséglete, így használhatók ki a rövid ideig tartó áringadozások, érvényesítve a mondást: az idő pénz.
