Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság budai működése és felszámolása
56 lam vezetése arra törekedett, hogy az Oszmán Birodalomban működő kereskedők jog- biztonsága és kiváltságai érinthetetlenek maradjanak: egy kifizetetlen kincstári tartozás vagy egy jogtalanul beszedett vám ezt az elvet sértette, ezért a kereskedők és a követek minden áron, vagyis a tényleges veszteségeken túl is kötelesek voltak az ilyen visszaéléseket megszüntetni.165 Pervánével még nehezebb dolga volt, és az ügy súlyát mutatja, hogy Josef szolga sikertelen küldetése után Zamagna 1592-1593 fordulóján személyesen utazott a Bácskába egy csaus kíséretében, hogy az emínnek tévesen kiutalt pénzt visszaszerezze. Végül a tartozásnak csak alig több mint negyedét, 652 tallért tudott behajtani, pedig 1593 decemberében még egyszer elküldte Josefet a Bácskába. A számadáskönyv szerint 1593 januárjában Becskerekre és Temesvárra is eljutott, de a temesvári pasa és a modavai bég adósságai ügyében sem járt szerencsével. Zamagna természetesen nem maga rohangált a vidéki városokba az adósok után, ez a munka a szolgákra várt. Jerko, Josef és Stjepan két és fél éven át folyamatosan rótták a hódolt Magyarország útjait, hogy a kinnlevőségeket behajtsák. A nyomaték kedvéért mindig a pasa vagy a kethüdája által kiadott fizetési felszólítás birtokában és egy csausz kíséretében indultak útnak. A hatékonyságukat, pontosabban annak hiányát jól mutatja, hogy Szekszárdra, Szigetre, Pécsre és Fehérvárra többször is el kellett menniük, és általában csak részösszegeket tudtak beszedni, sőt néha üres kézzel tértek vissza Budára. így járt Stjepan szolga 1592 márciusában Zülfikár bégnél Nógrádban, májusban Mehmed bégnél Szekszárdon, sőt ezt követően Hatvanban sem ért el több sikert: Stjepan Radmanovié megakadályozta, hogy Bucchia házát és boltját eladja. Az adósságbehajtás veszélyes üzem, ezért olykor balesetek is bekövetkezhettek. Előfordultak kisebb konfliktusok: Ivan szolgájuk a bíróságon az asztalra csapott, Zamagna az ügyben eljáró Szefer csaust egy talléral puhította meg; máskor egy hodzsá- val szemben kellett szidzsil-másolatot kérnie, aki azzal vádolta őket, hogy egy török könyvet elloptak tőle. Ezeknél sokkal súlyosabb bajba keveredtek 1593 júniusában. Jerko szolgája egy csaussal Fehérvárra utazott, hogy Júszuf és Baruh zsidóktól behajtsa a 871 talléros adósságukat. Az adósok nem akartak fizetni, ezért Jerko az egyik fiúkat Budára akarta hozatni, de útközben valami dulakodás során a szolga megölte a fiút. A zsidók rögtön pert indítottak, hiszen a raguzaiak elítélésével adósságuktól is megszabadulhattak volna. Ez a história Zamagnának 173 tallérjába került, ennyi pénzért vásárolt szöveteket a pasának és kethüdájának, a kádinak és a vojvodának, sőt 24 tallérért két tanút is kellett szereznie, akik tanúskodtak a zsidókkal szembeni követelés jogosságáról. A legtöbb kellemetlenség a már említett két hitelezője, a kévéi Andela és Iszák zsidó miatt érte. A kévéi asszonnyal Bucchia sok éven át nagy volumenű üzletet folytatott, amelyről önálló számadáskönyvet vezetett. Andela és fia erejüket török képviselőjük, Haszan csaus rámenősségének köszönhették: hosszas pereskedés után, 165 Erre a szemléletre a belgrádi kápolnaviszállyal és a váci vámvitával kapcsolatban tanúsított raguzai magatartás jó példával szolgál: Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon. Századok 134. (2000) 373M29. p.; UÖ: Struggle for the Chapel of Belgrade (1612-1643). Trade and Catholic Church in Ottoman Hungary. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 60. (2007) 73-134. p.
