Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság budai működése és felszámolása
57 1594 elején végül hozzájutottak követelésük egy jelentős részéhez. Ennek érdekében a csaus minden eszközt felhasznált: 1593 márciusában erőszakkal Kevére, az ottani kádi elé vitette Zamagnát, majd 1593 és 1595 között összesen négy alkalommal záratta börtönbe a kévéi adósság miatt. Zamagna hiába próbálta ajándékokkal megpuhítani Haszant, a csaus egészen 1595 nyaráig keserítette az életét. I 594 augusztusában megakadályozta hazatérését, elkobozta a lovát és két öszvérét, decemberben pedig egy ezüst markolatú szablyát és egy vörös süveget vett el tőle. Hasonlóan kellemetlen hitelezőnek számított Iszák zsidó. Zaklatásai miatt Zamagna több, a budai pasa udvarában informális hatalommal rendelkező személynek adott jelentős értékű szöveteket, ezúttal nem hiába: Iszák végül nem jutott hozzá a 200000 akcséjához. Zamagna budai működésének a számadáskönyv és az igazolások mellett alig maradt nyoma a raguzai levéltárban: a közte és Scipione Bona közötti levélváltásból mindössze két iratot találtam. Ezek alapján kettejük kapcsolata nem lehetett túl szoros, hiszen Bona 1593. április 18-án kelt levelében arra utal, hogy most először ír neki Budára; ugyanakkor a hagyatéki végrehajtók már 10 beszámolót kaptak Budáról, amelyeket nem olvastak és így nem is válaszoltak meg. Bona továbbra is sötéten látta a helyzetüket: az időközben 15000 dukátra felgyülemlett itáliai adósságok miatt a megbízott Raguzából nem számíthatott pénzre, a hitelezőket csak a Budán behajtott pénzből tudta kielégíteni. Ennek érdekében Bona hozzájárult a szőlők és a kévéi ingatlanok eladásához. Levelében hangsúlyozta: először a törököknek, majd a zsidóknak fizessen, a többieknek csak ezután.166 Zamagna 1593. augusztusában a folyamatos zaklatások és kudarcok miatt arra kérte Bonát, hogy mentse fel őt tiszte alól, mert nem képes elintézni a rábízott feladatot, és ebben a címzett sem segítette.167 Erre Bonának már nem is lett volna sok lehetősége: 1594 elején súlyosan megbetegedett. A hírre február 15-én Bucchia testvére rögtön elküldte hozzá a kancellárt a társaság számláiért, de eredmény nélkül: a szolgálója senkit sem engedett be a házba.168 Bona végrendelete nem maradt ránk, és halálának pontos időpontját nem ismerjük, annyi bizonyos, hogy március 14-én már nem volt az élők sorában.169 Bona halála és a behajtható kinnlevőségek inkasszálása után Zamagna hódoltsági tartózkodása okafogyottá vált, de a kifizetetlen adósságok miatt nem tudott eljönni Budáról. A hitelezők kérésére 1593 februárjában a defterdár, augusztusban pedig a pasa kifejezetten megtiltotta, hogy elhagyja a várost. Végül 1594. augusztus elején, a tizenöt éves háború szlavóniai és magyarországi hadműveleteinek kellős közepén kerekedett fel Budáról, a nyomában Haszan csaussal, aki közölte személyleírását a hadiút oszmán ellenőrzőpontjain. Az eszéki hidat őrző bég felismerte, és az ajándékok ellenére vissza kellett fordulnia. Az útra vásárolt vasderes lovát a voéini (atyai) ferences kolostorban hagyta, ahonnan később a tatárok hajtották el. Másodszor 1595. június 23-án 166 Dok. III. 23-24. 167 Dok. III. 25. 168 DAD Diversa Cancellariae vol. 184., fok 170v—171 r. 169 DAD Diversa Cancellariae vol. 184.. föl. 192v.
