Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság budai működése és felszámolása
54 skarlátposztó (260-300 akcse/rőf) és a bársony (360 akcse/rőf) jelentették. A szövetek származási helyéről a számadáskönyv ritkán szól, a budai raguzaiak balkáni társaikhoz hasonlóan leginkább velencei és firenzei kelmékkel kereskedtek.160 Zamagna az édességek közül leggyakrabban süvegcukrot és okkában megadott kimért cukrot osztogatott, valamint cukrozott gyümölccsel, déligyümölccsel, ezen belül is leginkább naranccsal, citrommal és ritkábban gránátalmával halmozta el a célszemélyeket. A számadáskönyv önálló fejezetet szentel a likvidáció során felhasznált okiratok költségeinek. Az oszmán igazgatás rendszerét jól jellemzi, hogy míg az iratokra fordított összeg nem érte a 80 tallért, addig az ügyintézés során kifizetett ajándékok értéke ennek negyvennégyszeresére (!) rúgott. Az igényelt okmányok pontos számát nem ismerjük, mert a jegyzék néha csak általában adja meg a tételeket: annyi bizonyos, hogy 80 darab feletti gyűjteményről van szó. Zamagna a legtöbbször, legalább 31 esetben fetváért, vagyis a mufti által kiállított jogi véleményért folyamodott. Ez az irattípus a jelek szerint igen hasznosnak bizonyult: egyrészt ez került a legkevesebbe és vesztegetést sem igényelt, hiszen a mufti egyszer sem szerepel a megajándékozottak listáján, másrészt viszont álláspontját a bíróságnak tiszteletben kellett tartania. Ezt követik a bíróság (a kádi, a náib és az írnokaik) által kiállított szidzsil-másolatok, hüddzsetek, számlamásolatok és egy kiutalás, összesen 27 darab, ezek a legtöbb esetben az adósságok megfizetését igazolták. A pasa hétnél többször, a kethüdája pedig ötször írt parancslevelet Bucchia adósaihoz a tartozásaik kiegyenlítése érdekében. Kapott még öt pecsétes okmányt (mühürlüt), amelyek kibocsátóját nem ismerjük, két ajánlólevelet az új pasához, és lefordították a kádi számára Bucchia adósainak jegyzékét. Ezekből az adatokból is nyilvánvaló, hogy az ügyintézés, legalábbis annak formális része a bíróságon, a kádi és a náib előtt zajlott, a pasa és kethüdája tekintélyére elsősorban a renitens adósok fizetésre kényszerítéséhez volt szükség. Az arányok világosan jelzik a kádihi- vatal kiemelt szerepét a hódoltság nem magyarlakta településeinek életében: Zamagna az iratok háromnegyedét a seriát-törvényszék előtt használta fel vagy onnan kapta. Bár a felszámolási eljárás sikere nagyrészt az üzletfelek hajlandóságán és az oszmán hivatalok támogatásán múlott, nem kis feladat hárult ezügyben a néhai Bucchia háztartásának tagjaira és a budai kereskedőközösségre. A balkáni kereskedelemben működő kereskedőtársaságok szolgáit részben helyben, részben viszont a Raguzai Köztársaság területéről, illetve a környező hercegovinai hegyekből fogadták fel 3-5 évre, bérüket az élelmen és a ruhán felül általában évi 20 tallérban állapították meg.161 162 Két szerződést ismerünk, amelyek értelmében Bona egy-egy szolgát küldött Bucchiához Budára; az elsőt 1576-ban Brenóból évi 20 tallérért, a másodikat 1586-ban évi 15 scudóért,u’: ez utóbbival a likvidáció során is találkozunk. A felszámolási eljárásban hat szolga (Ivan, Jerko, Josef, Pavle, Stjepan és korábban Mihoc) vett részt, a 160 A szövetek fajtáira és kereskedelmére lásd a Glosszárium után megadott irodalmat. 161 A kereskedőtársaságok szolgáiról: Bogumil Hrabak: Momci iz Hercegovine i Bosne u dubrovackom zanatstvu, trgovini i pomorstvu u XIV, XV i XVI stolecu. In: Prilozi. Institut za istoriju Sarajevo 9. (1973/1) 23-62., 56-60. p. 162 Dok III. 4., 6.
