Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
Dokumentumok - III. A társaság működésével és felszámolásával kapcsolatos dokumentumok
296 24. Raguza, 1593. április 18. (Raguza, 1604. március 22.) Scipione Bona levele Serafino Zamagnának Budára Ragusa, 18. April 1593 (Ragusa, 22. März 1604) Brief von Scipione Bona an Serafino Zaniagna nach Ofen Eddig még nem váltottak levelet, most is csak röviden ír. A mai napon, húsvétkor indul Raguzából Marino, aki ezt a levelet viszi, néhány napon belül pedig Giovanni Pellizzaro, aki szóban bővebben tájékoztatja. A hagyatéki végrehajtók összesen tíz levelet kaptak tőle, az utolsót március 14-i kelettel, de egyiket sem olvasták, pedig a címzett testvére átadta nekik az összesei, most az ünnepek miatt nem is akarnak összeülni és válaszolni neki. Marino Bucchia testvére és örököse, Nicolò Bucchia nyolc hónapja a tengeren van. A levélíróban nem bíznak, ők viszont kevéssé jártasak, és bár megígérték, hogy szükség esetén válaszolnak a címzettnek, de most azt mondják, hogy mindent közöltek az utasításban, és általános ügyvivő lett. Ha találnak valami tezkerét vagy török iratot, elküldik neki Giovannival. A levélíró látta, hogy írt a szőlőkkel kapcsolatban, és bár megtiltották az eladásukat, a levélíró most mégis utasítja, hogy adja el vagy Bucchia adósságai fejében adja át azokat, mivel a levele szerint 400 tallérért el tudja adni. Ugyanígy adja el vagy adja át a hitelezőknek a kévéi házat, ha az asszony akadályozza ebben, akkor egyezzen ki vele úgy, hogy legfeljebb a felét átadja neki, mert fennáll a veszélye, hogy mindent elveszítenek. Törekedjen behajtani az adósságokat és kifizetni Bucchia hitelezőit: először a törököket, azután a zsidókat, majd a többi nemzetet. Mindig a beszedett pénzből fizessen, meghagyva a maga számára a költségeire és a fizetésére valót. Raguzában ugyanis Bucchiának nincsen pénze, csak adóssága, Itáliában több mint 15.000 arany- dukáttal tartozik. Ezért nagyon igyekezzen behajtani a kinnlevőségeket, és legalább a levélírót tájékoztatni. Bucchia szolgája, Mihoc ügyében mindent elfog mondani a címzettnek, és elküldi neki Bucchia végrendeletét, továbbá Mihoc saját kezűleg írt leveleit a Bucchia halála után beszedett pénzről. Megküldi Mihoc és Josef levelét is, amelyet a magyarokfogságából írtak Michele Sorgónak, aki a levélíró budai házában lakott, hogy váltsa ki őket, amit a bérükre és a Sorgo által vitt pénzre fognak terhelni. Sorgo ugyanis 300 tallérnál is többet költött a kiváltásukra, egy másik alkalommal pedig Josef esett fogságba, akkor Mihoc a levélíró pénzén több mint 100 tallérért szabadította ki. Budán bárkitől megtudhatja, különösen a raguzaiaktól, hogy ők a saját szakállukra jártak azokon a részeken és szándékosan estekfogságba. Minderről az ő és a hagyatéki végrehajtók leveleiből is értesülhet, és minden iratot megküldenek neki.
