Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
Dokumentumok - III. A társaság működésével és felszámolásával kapcsolatos dokumentumok
239 kifizetett Belgrádban, azt a karasiákért fizette az embereiknek, azaz Toncónak és Mihocnak, mindkettő elárulta a levélírót. Ugyancsak közölte, hogy a 602 és '/2 rőf, amelyet Luca vagy Marco küldtek a levélírónak, nem egyenlő a Bacchia által kifizetett selyemmel, ezek mégis zaklatják őt. Szintén közölte, hogy 2000 dukáltál adósa [a levélírónak], A testvéreivel közös számláról nem jut hozzá a pénzéhez, a címzett legalább Bacchia tartozását, a 166 tallért fizesse ki neki. A bolt felnyitásáért és a pasa által telt szívességért nem fizették ki a két tallért, hanem megígérték, hogy a megbízott érkezésékor elrendezik. A címzett ne aggódjon a levélíró elmenetele miatt, csak azért írt róla, hogy a címzett szükség esetén be tudja mutatni a hagyatéki végrehajtóknak. A címzett kifejezett utasítása nélkül nem indul el, a legfontosabb, hogy időben lépjenek. A Banja Lukába induló Bucchiának kölcsönadta a szőrzsákokat, a kosarakat, a tálcákat, a pa- pírkötegeket és minden utazó felszerelését, és Orsato Sorgo nem akarta visszaküldeni, sem pedig leltárba foglalni, mondván, hogy az övé. [7.] Buda, 1591. augusztus 6. A sejh, akinek 217 tallérral tartoztak, követelte a pénzét, és ki is fizették, ahogyan tudták. Minden hitelezőfellázadt hallván Mihoc elfogását, de látva a kiszabadítására tett lépéseket, megnyugodtak. Vlastelica jöjjön gyorsan, számítás szerint úton van, nagyon várják. A legnagyobb gondja a költségek előteremtése, de legjobb tudása szerint iparkodni fog. [8.] Buda, 1591. augusztus 23. Augusztusban már két levélben tudósította, hogy a hajdúk Szekszárd mellett elfogták Mihoc és Josef szolgáikat. Nem engedték el őket a Mihoc által Perváne emíntől behajtott 100 ezüsttallér fejében. A két szolga Palotára került rabságba, a levélíró személyesen ment két kévéi bíróval együtt Fehérvárra, és a Bucchiának adott császári levél segítségével és siránkozással több mint 300 ezüsttallérért szabadították ki őket, és most itthon vannak. A 640 tallérból, amely nála van 320 rőf atlaszban, először is kifizette a sejhnek a 217 tallért, amelyért kezes volt, a címzett utalványa alapján a maga számára felvett 220 tallért, 144 tallért költött a kincstárban levő 70.000 akcséért, ez összesen 581 tallér. A maradék 59 tallér kétszeresét kifizette a ház költségeire, mint ezt a maga idején bemutatja, és ezen felül van még a futár és az egyéb költségek. [9. ] Buda, 1591. június 28. Utolsó levelét június 20-án írta. A kezében levő 320 rőf atlaszból eddig a saját nevében 3 darabot adott el 150 akcséért és 60 akcse értékű tallérért. Ha lett volna áruja, eladná a piacon. Mint már mondta, senkinek sem a kezese és nem is vett el senkitől semmit, de Bucchia halálhíre után kénytelen volt a szomszédjuknak, a sejhnek megígérni a 217 tallér megfizetését, mert az a boltban talált rá, amikor ő a szövetet Bucchiának adta, és így kezes maradt, amíg a címzettől nem érkezik levél. Egy hordó bort eladott 63 tallérért, a szőlő kapálásának költségére fordítja. Minden dolgot pontosan számontart, jobban figyel, mintha a sajátjáról lenne szó. [10.] Raguza, 1591. január 29 - 1591. november 7. Michele Sorgo elszámolása budai útjának költségeiről. Scipione Bona tartozik 220 ezüsttallérral a hat hónapos küldetés fizetsége és az útiköltség fejében. Február 12. Belgrádban a levélvivő futárnak 4 ‘A tallért adott.
