Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
Dokumentumok - III. A társaság működésével és felszámolásával kapcsolatos dokumentumok
238 akkor a címzett [Raguzában] készpénzben megkapja a tartozását, a levélíró pedig [Budán] felveszi a pénzt a sajátjából. [4.] Buda, 1591. június 9. Utolsó levelét június 8-án írta. Semmiképpen ne jöjjön személyesen Budára, mivel rögtön bezárnák, hanem egy ügyvivőt kell megbízni széles hatáskörrel, hogy néhány hónap alatt részletekben kielégítse a hitelezőket és beszedje a tartozásokat, máskülönben minden elveszik, eladják minden holmiját, a házakat és a boltot. A címzett válaszáig elrendezték a dolgokat, a sejhnek tartoznak 217 tallérral, megígérték, hogy néhány napon belül kifizetik. A dolgok állása szerint a címzett biztonságosan felküldethet a levélírónak Belgrádból Marco, Luca és társai révén két posztót, 20 vég karasiát, Raguzából pedig ő maga néhány darab atlaszt, amelyeket Vladislao Bona egykori boltjában helyeznek el. A címzett bízhat a levélíróban, a pénzzel az utasításai szerint fog eljárni, hiszen a levélíró senkitől nem vett el semmit és nem ígért semmit. Fáradozásai ügyében a címzettre bízza magát, ez az akció mindkettőjük számára nagyon hasznos lesz. [5.] Buda, 1591. június 20. Utolsó levelét június 12-én írta. A levélíró csak úgy vállalja a címzett ügyeinek elrendezését, ha Bona minden kárát megtéríti, mert nem akar börtönben elpusztulni. Mindenben pontosan megtartja a címzett utasításait, és csak az ezek által engedélyezett mértékben költ. Bucchiától 80 tallért kapott a költségekre, ebből 15 tallért Szarajevóba küldött és egyet a főárnak. Most a szolga kéri tőle a pénzét, mondván, hogy egyébként elvész a fáradozásának bére. Bucchiának ő sohasem adott nyugtát, mert még nagyböjt volt. [6.J Buda, 1591. július 28. Utolsó levelét július 12-én írta. Ha késlekednek az óvadékok küldésével, amelyek Belgrádban Bucchia kosaraiban vannak, akkor a kincstárnál levő pénz elfog veszni, noha a levélíró a letett másoddefterdárral már elrendezte a dolgot. A pénzt nem a hagyatéki végrehajtók, hanem a címzett fogja elveszteni. Tájékozódott Bucchia adósságai felől, amelyekről Mihoc szolga beszámolt, és amelyeket összeírt a címzettnek. Úgy találja, hogy sok közülük érvénytelen és nem valós, vagyis kevesebb az adósság. Összeállított egy új listát, amelyet mellékelve küld, benne van minden. A címzett ne rémüljön meg, most enyhül a helyzet, mindenki hallgat vagy arról beszél, hogy mutatkozzon a képviselő, és ígérje meg a fizetést, amit mindenki vár, és megfognak elégedni, ha részletekben fizeti ki nekik. [...] És 320 röf atlasz. [...] Hat napja Marco úr megjött Szolnokról és hozott 50 ezüsttallért és 14 tallért soldóban, Budán Giovanni di Bonico beszedett másik 30 tallért. A címzett időben tisztázza, hogy a levélírónál levő atlaszok melyikük számláján vannak, mert nagy gonddal tárolja őket, nehogy a hitelezők elvigyék, akik mindent tudnak. Még ebben a hónapban Budán marad a megállapodásuk értelmében. A kevés pénzét is elvesztette, amit nagy fáradsággal keresett, ennek ellenére hűen szolgálja a címzettet. A levélíró kezében csak 320 röf fizenzei atlasz volt, ezt a szolgájuktól vette el, aki Belgrádból hozta, és a levélíró kosarában volt. Mindenki tud róla, de nem tudták elvenni tőle, mert bebizonyította, hogy [a levélíró és a címzett] oszthatatlanul együtt vannak; minden hitelező tudja, hogy nála van [az atlasz], a szolgák árulók. Úgy védekezett, ahogyan tudott, különben már elvették volna tőle az atlaszokat. Közölte, hogy mindaz, amit Bucchia a levélíró testvérének
