Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
Dokumentumok - III. A társaság működésével és felszámolásával kapcsolatos dokumentumok
237 rossz bevétel miatt ez csak lassan megy. A boltból csak készpénzért adnak árut, már Bucchia is lát mindent és rájött, hogy hibát követett el a túlzott hitelezéssel. Bucchia mondta, hogy Sorgo érkezése előtt elküldte Belgrádba előlegként a szövetek árát, amelyet a futárok költségeire fordítanak. Erre eredetileg 15 tallért akart küldeni, amire nem volt szükség, mivel Bucchia közölte, hogy a pénz bőrökben van, és megígérte, hogy ha a levélíró a jelzett kiadásokra pénzt kér, akkor adni fog. Bucchia ugyan kifizette a levélírónak a 220 tallért, aki utána vissza is adta neki kölcsönbe azzal az 50 tallérral kiegészítve, ami nála volt, remélve, hogy 2-3 napon belül visszakapja, erre neki saját szükségletei miatt szüksége van. Engedélyt kér, hogy eddigi útiköltsége fejében két vég gyapjúszövetet vagy ugyanannyi selymet hozathasson magának Szarajevóból. Kevesebbet költött 50 tallérnál, és elég kárt szenvedett saját személyében. [3.] Buda, 1591. június 8. Utolsó levelét tegnap este írta. Josef szolga érkezett Belgrádból egy június 1-jén írott levéllel, amely Bucchia halálhírét közölte, erről itt még nem tudnak. A levélíró erre azonnal magához vette a bolt kulcsait és lepecsételte a szobáját és az íróasztalát. Következő reggel felvette a csatolt leltárakat a boltban található árukról, a legnagyobb figyelmet az iratokra és könyvekre fordítva, amelyeknek most ő a gazdája. Rögtön összehívta a szolgákat, és össze akarta állítani a mellékelt jegyzéket Bucchia tartozásairól és a leltárt a szobájában található dolgokról. Azért, hogy a címzett mielőbb tudomást szerezzen a helyzetről, Joseffal ezt a levelet Belgrádba küldi azzal az utasítással, hogy költséget nem kímélve azonnal küldje tovább futárokkal a címzettnek. Rögtön elküldte a szolgákat az adósokhoz, de kevés eredménnyel jártak. Hallotta, hogy Bucchia Belgrádban a levélíró testvérénél, Orsato Sorgónál szállt meg, és minden nála levő pénzét Orsato, Luca, Marco és a társaik osztották szét egymás között, holott Bucchia az iratok szerint nem tartozott nekik semmivel. Az említettek, különösen Orsato - miként az a leveleiből kitetszik-a saját hasznukra Budára küldtek hitelbe eladásra [szöveteket], többek között 320 rőf atlaszt, ami jelenleg a levélíró birtokában van. Orsato erről sohasem írt, de most pénzt akar, mert egy rabló és gyilkos. Bona ne hagyja magát zaklatni, hanem szerezze vissza a pénzt. Bucchia hiteleiről csak azt tudja mondani, hogy magához vette az összes könyvét, amelyek olyan zavarosak, hogy egy év sem elég a feldolgozásukhoz, és aligha találnak valakit, aki kiigazodna bennük. Bucchia szobái a címzett rendelkezéséig le lesznek pecsételve, csak erőszakkal lehet őket felnyitni. A címzett keressen valakit, aki ezeket az ügyeket elintézi, mert a levélíró nem mer ilyen nagy és veszélyes feladatba belevágni, főleg hogy ő is elveszítette mind a bérét, mind a sajátját. Nagyon megrémült, amikor látta a hatalmas adósságot és a kevés vagy inkább semennyi árut, egyedül az vigasztalja, hogy ő senkinek nem kötelezte el magát sem szóban, sem írásban. Figyelmezteti a címzettet: nehogy ide jöjjön, mert itt tudják, hogy társak voltak, és nekitámadnának. Kéri, hogy legalább azt a keveset ne veszítse el, amellyel Bucchia tartozott neki, különösen most, hogy nincsen pénze és a testvérei szorongatják. Úgy védi meg magát, ahogyan tudja, és tisztában van vele, hogy ez csak költséggel lehetséges, egyúttal széleskörű felhatalmazást kér, mert enélkül nem tehet semmit. Ha a címzett jóváhagyja a levélírónak azt a lépését, hogy a testvéreivel közös tulajdonából a saját maga számára selymet vett el,
