Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
Dokumentumok - III. A társaság működésével és felszámolásával kapcsolatos dokumentumok
227 DAD Diversa de Foris voi 10. fői 95r. Die 13. junii 1602. Ad instantiam et requisitionem ser Michaelis Scipionis de Bona et de consensu et voluntate ser Nicolai de Bucchia hic infra erit registratum infrascriptum capitulum scripture sine preiudicio aliquo dicti ser Nicolai, tenoris. + 1574 a dì 15 luglio. Io Marino Luca di Bucchia dichiaro et confesso etc. Et che io non possa ne debba indebitarmi per alcuna somma di denari, né in Buda, né in altro loco del paese di turco, senza espressa comissione del detto ser Scipione. Omissis. Io Marino Luca de Bucchia scrissi mano mia propria et affirmo quanto di sopra si contiene. Io Scipion de Bona affirmo quanto di sopra si contiene. 3. Raguza, 1574. szeptember 4. Scipione Bona felmenti Marino Bucchiát a testvéreivel való vagyonközösség alól Ragusa, 4. September 1574 Scipione Bona enthebt Marino Bucchia aus der Gütergemeinschaft mit seinen Brüdern Scipione Bona az 1574. július 16-i felhatalmazás értelmében mint Marino Bucchia képviselője felszabadítja őt a testvéreivel, Nicolò és Giovanni Bucchiával való vagyonközösség alól. Ezentúl minden jövedelme és kára egyedül őt illeti, testvérei ebből nem részesülnek, amint ő sem testvérei jövedelméből és kárából. A szétválást 1574. november 2-án közölte a közjegyző Giuseppe Bucchia kanonokkal, Nicolò Bucchia képviselőjével, 1576. március 28-án pedig Giovanni Bucchiával, aki tiltakozott ellene. Scipione Bona entbindet als Prokurator von Marino Bucchia diesen gemäß der Vollmacht vom 16. Juli 1574 aus der Gütergemeinschaft mit seinen Brüdern Nicolò und Giovanni Bucchia. Von da an stehen ihm alleine die gesamten Einkünfte zu und alleine er ist für Verluste verantwortlich. Seine Geschwister haben keinen Anteil daran, wie auch er keinen Anteil an den Einkünften und Verlusten seiner Geschwister hat. Von der Trennung unterrichtete der Notar am 2. November 1574 den Domherrn Giuseppe Bucchia, den Prokurator von Nicolò Bucchia, sowie am 28. März 1576 Giovanni Bucchia, der dagegen protestierte.
