Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - Bevezetés
15 raguzai vállalkozás iratanyagát, ha csak töredékeiben is, rekonstruálnom, amely a városállam teljes kereskedelmi hatósugarában üzletelt, vagyis a Bona-Bucchia társaságon keresztül be tudom mutatni a raguzai kereskedelem két végpontja, jelen esetben a Firenze és Buda közötti, anconai, raguzai, belgrádi és szarajevói közvetítéssel működő kereskedelmi folyamat egészét. Ez még akkor is kivételes lehetőségnek tűnik, ha az anyag szükségképpen nagyon hiányos. Éppen az itt közzétett forrásokból tudjuk, hogy az említett központok között a kereskedők és alkalmazottaik folyamatos levelezést folytattak, olykor szinte napi rendszerességgel; Bucchia hagyatékában pedig több kö- teg levélről, török iratról, számos üzleti könyvről és elszámolásról esik említés. Ezek a dokumentumok elvesztek, akárcsak a többi középkori és kora újkori raguzai kalmár kereskedelmi levelezése és üzleti könyvei, és csupán azok az iratok maradtak ránk, amelyeket a kancellárián és a közjegyzőségen az elszámolási viták rendezése érdekében bemásoltattak. A fenti megfontolások alapján döntöttem úgy, hogy a Bona-Bucchia társaság rekonstruált, töredékeiben is beszédes levéltárát önálló forráskiadványként teszem közzé. Ez a raguzai viszonylatban nemzetközileg is egyedülálló vállalkozás részben megalapozza, részben pedig kiegészíti a készülő okmánytár anyagát, és fontos lépést jelent a raguzaiak pest-budai kereskedelmét tárgyaló monográfia előkészítéséhez. A közzététel során a teljesség igénye egyrészt azért is tűnt indokoltnak, mivel Magyarországon olasz nyelvű kora újkori kereskedelemtörténeti források még nem jelentek meg nyomtatásban, raguzaiak pedig még kevésbé, vagyis egy, a hazai kutatás számára alig vagy egyáltalán nem ismert írásbeliségnek a termékeivel van dolgunk. Másrészt pedig a kutatás jelenlegi állása szerint ilyen volumenű, a kereskedelmi tevékenység mindkét oldalát bemutató anyagra magyarországi vonatkozásban más példánk aligha lesz. A teljes magyarországi és viszonylagos nemzetközi előzménynélküliség persze az úttörés dicsőségén túl annak buktatóit is magában hordozza. Mindenekelőtt nyelvi és paleográfiai szempontból,21 hiszen a raguzai kereskedők által használt, sokszor nyelvtanilag is pontatlan, horvát-szerb és török szavakkal tűzdelt „konyhaolasz” értelmezése nem mindig könnyű feladat. A középkori és kora újkori raguzai olasz nyelvjárásról, speciális szókincsről eddig nem jelent meg feldolgozás vagy szótár, hiszen ez alapvetően mind az olasz, mind pedig a horvát tudományosság érdeklődésén kívül esik.22 A vállalkozásommal leginkább rokonítható, többször idézett belgrádi okmánytár szerzői a részletes regeszták és a jegyzetek mellőzésével az értelmezés feladatát tulajdonképpen megkerülték. Ez az eljárás szükségszerű melléktermékként számos téves olvasatot eredményezett, ráadásul a szövegekben előforduló problémásabb részeket a kiadók egyszerűen kipontozták vagy elhagyták. A nehezen értelmezhető kife21 Ebben a munkában az általam ismert egyetlen ilyen jellegű összeállítás sem igazán segített: Elena Cecchi: Nóta di paleográfia commerciale. In: Meus: i. m. [mint 10. j.] 561-575. p. 22 A raguzai horvát dialektust természetesen több munka is vizsgálja, szempontunkból a legfontosabb: Velimir Laznibat: Govor Dubrovnika u 17. i 18. stoljecu (na osnovi arhivskih spisa). Mostar, 1996.
