Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - Bevezetés
14 megbízott szinte a teljes helyi oszmán apparátust mozgósította.19 Bár a tanulmány a likvidáció számadáskönyvének jelzetére semmilyen fogódzót nem nyújtott, 2006 augusztusában néhány napos bogarászással sikerült elöásnom a raguzai közjegyzőség egyik regisztrumkötetéből a szóban forgó 42 oldalas dokumentumot. A szerencsés lelet után két út állt előttem: egyszerűbbnek a számadáskönyv közzététele és feldolgozása tűnt, érdekesebbnek és hasznosabbnak viszont a társaság működésére vonatkozó összes okmány összegyűjtése, mintegy a virtuális „céglevéltár” rekonstrukciója. Ezzel a megoldással ugyanis nemcsak a társaság budai működését tudom bemutatni, hanem a teljeskörű üzleti tevékenység feltérképezésére is módom nyílik. Ez utóbbi lehetőségre természetesen csak az adott kereskedőtársaság sajátosságainak és a raguzai levéltári anyagjellemzőinek ismeretében gondolhattam. Scipione Bona és Marino Bucchia ugyanis patríciusok voltak, és forrásunk tanúsága szerint viszonylag komolyabb tőkével rendelkeztek, vagyis jó eséllyel azon - raguzai viszonylatban legalábbis - nagyobb volumenű üzletemberek közé tartoztak, akik egyszerre voltak jelen a szárazföldi és a tengeri kereskedelemben, azaz részt vettek mind a balkáni nyersanyag- exportban, mind pedig az itáliai szövetimportban. A Raguzai Köztársaság levéltárában két szeriális forráscsoport létezik, amelyekből ez a két szektor viszonylag rendszeres adatsorokkal vizsgálható: a hitelfelvételek jegyzőkönyvei, amelyek 1282-től tartalmazzák a Raguzában felvett áruhiteleket, illetve a tengeri biztosítások szerződései, amelyek 1563-tól állnak rendelkezésünkre. Ezek adatait egészítik ki az említett másolati könyv- sorozatok, amelyek túlnyomórészt a kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos perek és viták során regisztrált dokumentumokat tartalmazzák.20 Előzetes várakozásaimnak megfelelően mindkét szeriális sorozatban bőséges anyagot találtam a Bona-Bucchia társaság tevékenységére: hatvan regisztrált hitelfelvételt, harminc biztosított szállítmányt és 253 biztosításban való részvételt sikerült összegyűjtenem; emellett 27 egyéb, a társaság kereskedelmi tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó és számos, azt csak távolabbról érintő iratot találtam a regisztru- mokban és az egyéb levéltári fondokban. Másként fogalmazva: sikerült egy olyan 19 Vük Vinaver: Jedna dubrovaéka trgovaöka likvidacija u Budimu. In: Istorijski öasopis 4. (1952-1953) 83-94. p. 20 Ezeknek a levéltári sorozatoknak a historiográfiai értékelésére lásd: Jorjo Tadió: Les archives économiques de Raguse. In: Annales E.S.C. 16. (1961) 1158-1175. p.; IGNACIJ Voje: Probleme der Quantifizierung des Handels und der Produktion des mittelalterlichen Ragusa (Dubrovnik). In: Österreichische Osthefte 27. (1985) 283-299. p. A középkori hitelfelvételek monografikus feldolgozása, a kora újkorra is érvényes számos tanulsággal: Ignacij Voje: Kreditna trgovina u srednjovjekovnom Dubrovniku. Sarajevo, 1976. (Akademija nauka i umjetnosti Bosne i Hercegovine. Djela. Knjiga XLIX. Odjeljenje druätvenih nauka. Knjiga 29.); UŐ: Poslovna uspeänost trgovcev v srednjeveükem Dubrovniku. Ljubljana, 2003. 17-230. p. A raguzai tengeri biztosításokról máig jól használható rövid áttekintés: Jorjo Tadic: Pomorsko osiguranje u Dubrovniku XVI stoljeca. In: Zbornik iz dubrovaéke proälosti Milanu ReSetaru o 70OJ godiänjici zivota prijatelji i uöenici. Dubrovnik, 1931. 109-112. p. A biztosításokat éppen az általunk vizsgált korszakra dolgozta fel: A. Tenenti-B. Tenenti: i. m. [mint 17. j.]
