Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - Bevezetés
13 témakör kutatásának általános nehézsége, miként arra minden összefoglalás utalni szokott,16 de esetünkben - éppen az eredeti dokumentumok hiánya miatt — ez a körülmény az átlagosnál is zavaróbb. Elég legyen itt csak egyetlen, igencsak riasztó példára utalni: a jelen kötetben közzétett hitelfelvételek egyáltalán nem jelzik, hogy Scipione Bona társa, Marino Bucchia Budán működött, erről csak más egyéb iratokból szerzünk tudomást. Ha ezeket nem találjuk meg vagy nem is másolták volna be a regisztru- mokba, akkor pest-budai vizsgálatainkból éppen a legnagyobb kereskedőtársaság adatai maradtak volna ki, erősen torzítva az amúgy is hiányos képet. Ennek a töredezettségnek az ilyen és hasonló fiaskók mellett a legnagyobb hátránya, hogy éppen a dolog lényege, az árucsere szervezetének és szerkezetének egésze marad láthatatlan. Raguza kereskedelmi rendszerét a kiváló olasz történész, Alberto Tenenti az élő szervezet vérkeringéséhez hasonlította: a tengeri köztársaság a keringési rendszer közepén lüktető szív, a Balkán-félsziget Raguzába futó útvonalai a vénák, a város kikötőiből szétrajzó tengeri pályák pedig az artériák.17 A budai, pesti, temesvári vagy pécsi adatokból, legyenek azok önmagukban bármilyen érdekesek és sokatmon- dóak is, ez a szisztéma aligha fog kirajzolódni, és ezen az úton legfeljebb nagyon hosszas és elmélyült kutatómunkával juthatunk el a teljes rendszerre utaló megfigyelésekhez. Ezért is tűnt célravezetőnek rögtön a forrásfeltárás kezdetén egy olyan mélyfúrás elvégzése, amelynek segítségével a raguzaiak pest-budai tevékenységét a városállam kereskedelmi rendszerének egészében elhelyezve tudom bemutatni. Egy esettanulmányhoz természetesen megfelelően részletes dokumentációra van szükség, ilyenre pedig még kitartó munka mellet is csak nagy szerencsével bukkanhat a kutató. Tapasztalatom szerint a Balkán-félszigeten működő raguzaiak esetében leginkább a bulgáriai területeken aktív üzleti vállalkozásokról maradtak ránk homogén irategyüttesek.18 A Belgrádtól északra fekvő vidékek nemcsak az Oszmán Birodalom, hanem a raguzai kereskedelmi rendszer végvidékét is jelentették, így a forrásanyag jóval hézagosabb, mint a raguzaiak törzsterületének számító szerbiai és bulgáriai kolóniákat érintő dokumentáció. Ennek fényében különösen is érdekesnek tűnt a szerb gazdaságtörténész, Vük Vinaver egy jegyzetek nélküli, ismeretterjesztő jellegű írása egy budai kereskedőcég felszámolásáról aló. század végén. A dolgozat alapján felsejlett Scipione Bona és Marino Bucchia társaságának a budai központból az egész hódolt Magyarországra kisugárzó kapcsolatrendszere, a felszámolási eljárás során pedig a Raguzából küldött 16 Pierre Jeannin: Les marchands au XVI' siécle. Paris, 1957. (Le temps qui court 4.) 37-39., 53-54. p.; Peter Spufford: Hatalom és haszon. Kereskedők a középkori Európában. Budapest, 2007. passim. 17 Alberto Tenenti - Branislava Tenenti: II prezzo del rischio. L’assicurazione mediterranea vista da Ragusa: 1563-1591. Roma, 1985. 22-23. p. 18 Ezekre utal a raguzaiak 16-17. századi bulgáriai kereskedelmét feldolgozó két mintaszerű monográfia is: Ivan Sakázov: Stopanskite vrázki meZdu Dubrovnik i bálgarskite zemi prez 16 i 17 stoletija. (Stranici iz stopanskata istorija na Bälgarija). Sofia, 1930.; Ekaterina VeCeva: Tärgovijata na Dubrovnik s bálgarskite zemi (XVI-XVIII v.). Sofija, 1982.
