Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - Bevezetés
12 tó így nem tehet mást, mint hogy a kiválasztott időszakra tucatjával, sőt százával olvassa végig a regisztrumköteteket, vadászva az adott területre, településekre, személyekre vagy témákra vonatkozó dokumentumokat. Jómagam is hasonló „módszerrel” kezdtem hozzá a hódoltságra vonatkozó dokumentumok összegyűjtéséhez, első lépcsőben a Buda török kézre kerülésétől a hosszú török háború kitöréséig terjedő időszakra, távolabbi tervként pedig a raguzaiak budai megjelenésétől, vagyis a 15. század elejétől egészen kereskedőtelepük felszámolásáig, azaz a 17. század elejéig. A távlati célkitűzés kezdettől fogva egy nagyobb okmánytár közreadása volt, „Raguzai kereskedők Pest-Budán a 15-16. században” munkacímmel, a hasonló alapelvek szerint összeállított belgrádi okmánytár példáját követve, persze mutatis mutandis, elsősorban az apparátust és az akríbiát illetően.13 A forrásfeltárás és a párhuzamosan haladó feldolgozás az elsődleges várostörténeti jelentőségén túl azért is fontosnak tűnik, hiszen egy eddig teljesen ismeretlen dokumentációt és ezzel együtt egy új szempontot emel be a magyarországi hódoltság kutatásába. Ez az iratanyag a mediterrán kereskedelem univerzumának, a nemzetközi irodalomban oly sokat tárgyalt, de hazai viszonylatban csak a késő középkorra vonatkozóan vizsgált14 itáliai üzleti commonwealth-nek a Raguza közvetítésével történő hódoltsági behatolását és félszázados jelenlétét tárja elénk. Már a vonatkozó - elsősorban szerb - gazdaságtörténeti szakirodalom áttekintése és a levéltári anyaggyűjtés megkezdése után nyilvánvalóvá vált a kutatás másik módszertani nehézsége, amelyre egyébként az említett belgrádi forráskiadvány is ékes bizonyítékul szolgál: az egymással sokszor semmilyen összefüggésben nem álló iratokból, a követhetetlen és rekonstruálhatatlan ügy-töredékekből aligha lehet plasztikus képet rajzolni a raguzaiak pest-budai vagy hódoltsági működéséről.15 Az adatforgácsokból és az általában összeilleszthetetlen mozaikokból legfeljebb személyekkel, irányokkal, áruösszetétellel és árumozgással kapcsolatos óvatos megállapításokat fogalmazhatunk meg, adataink a raguzai kereskedelem volumenére, abszolút mennyiségekre vagy értékekre, az egyes kereskedők tevékenységének teljességére és tényleges súlyára vonatkozó következtetéseket aligha tesznek lehetővé. Ez persze az egész 13 Jorjo Tadic: Dubrovaöka arhivska grada o Beogradu I. (1521-1571). Beograd, 1950.; Jorjo TadiÓ -Toma Popovió: Dubrovaöka arhivska grada o Beogradu II. (1572-1593). Beograd, 1976.; Toma POPOVIC: Dubrovaöka arhivska grada o Beogradu III. (1593-1606). Beograd, 1986. 14 Itt csak két újabban megjelent fontos tanulmányra utalok: Arany Krisztina: Siker és kudarc. Két firenzei kereskedőcsalád, a Melanesi-k és Corsini-k Budán Luxemburgi Zsigmond uralkodása (1387-1427) alatt. In: Századok 141. (2007) 943-966. p.; Teke Zsuzsa: Egy firenzei kereskedő a Ja- gelló-korban: Raggione Bontempi 1488-1528. Uo. 967-990. p. Összefoglalóan: Kubinyi András: Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján. In: Történelmi Szemle 36.(1994) 1-52., 21-26. p. 15 Az elmúlt évtizedek raguzai kutatómunkájáról sajnos nem készült átfogó bibliográfia, pedig ez sok szempontból igen tanulságos lenne a magyar történettudomány számára is. Historiográfiai áttekintések: Josip Luöic: Povijest Dubrovaöke Republike. In: Historijski zbornik 31-32. (1978-1979) 45-64. p. (1965-1975 közötti historiográfiai áttekintés); MiLJENKO FORETIÓ: Historiografija o Dubrovaökoj Republici, 1975-1985. In: Historijski zbornik 43. (1990) 317-363. p.
