Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - Bevezetés
11 va Buda és Temesvár székhelyekkel szervezték meg, ezért a Dubrovnikban feltárt dokumentumok általános tanulságaikon túl a hódolt Pest-Budára vonatkozó ismereteinket is bővítik, talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezúttal „forradalmi” mértékben. A raguzai kereskedőkkel először másfél évtizede, doktori disszertációm elkészítése során kerültem kapcsolatba, mint a balkáni és hódoltsági katolikus missziók legjelentősebb támogatóival.9 1998-ban folytatott dubrovniki levéltári kutatásaim döbbentettek rá a forrásokban és a témában rejlő lehetőségekre, amelyek kiaknázásához a Budapest Főváros Levéltára által biztosított kutatási támogatással kezdtem hozzá 2006-ban. Technikailag a feladat viszonylag egyszerűnek tűnt: a levéltári anyag szisz- tematikus áttekintése során össze kellett gyüjtenem a törökkori Budára és Pestre, tá- gabban az egész hódoltságra vonatkozó dokumentumokat. A nehézséget - miként arra már első beszámolómban is utaltam - elsősorban a levéltári anyag feldolgozatlansága jelentette. Az itáliai és különösen toszkánai városi levéltárak a 13. századtól kezdve szinte áttekinthetetlen bőségben őriznek eredeti dokumentumokat, mindenekelőtt százezres nagyságrendű kereskedelmi levelezéseket, illetve nagyszámú adóbevallást és üzleti könyvet.10 11 Raguzában a helyzet ennél sokkal kedvezőtlenebb: a 16. századból egyetlen firenzei kereskedő, Bartolomeo Borgiani után maradt jelentősebb, megközelítőleg félezer darabos eredeti levelezés," és alig tucatnyi üzleti könyvet ismerünk a 14-16. századból.12 A vonatkozó dokumentumok a kancellária és a közjegyzőség különböző másolati könyvsorozataiban maradtak ránk, a dolog természetéből fakadóan teljes kronológiai és tematikai összevisszaságban, mindenféle segédlet nélkül. A kuta9 A raguzai kereskedők balkáni és hódoltsági (elsősorban budai) tevékenységének legfontosabb jellemzőit a doktori disszertációm alapján publikált monográfiámban bemutattam, bőséges további irodalom felsorolásával, így ennek újbóli elismétlésétől itt eltekintek. Molnár Antal: Katolikus missziók a hódolt Magyarországon I. (1572-1647). Budapest, 2002. (Humanizmus és Reformáció 26.) 47-74. p.; UŐ: Le Saint-Siége, Raguse et les missions catholiques de la Hongrie Ottomane 1572-1647. Rome-Budapest, 2007. (Bibliotheca Academiae Hungáriáé-Roma. Studia I.) 32-58. p. Raguza történetének modern, de elsősorban a politika- és eseménytörténetre összpontosító feldolgozása: ViNKO ForetiÓ: Povijest Dubrovnika I—II. Zagreb, 1980. A nemzetközi szakirodalomban a legtöbbet forgatott munka: Francis W. Carter: Dubrovnik (Ragusa). A Classic City-state. London-New York. 1972. 10 A toszkán levéltárak forrásbőségére: Federigo Melis: Documenti per la storia economica dei secoli XIII-XVI. Firenze, 1972. (Istituto Internazionale di Storia Economica „F. Datini” Prato. Pubblicazioni - Serie I, Documenti 1.) 3-13. p. Máig jól használható rövid tipológiai áttekintés: Armando Sapori: Le Marchand Italien au Moyen Age. Paris. 1952. (Affaires et Gens d’affaires I.) LXI-LXX., 5-14. p. 11 Toma Popoviő: Pisma Bartolomeu Bordaniju (1593-1595). Beograd, 1984. (Spomenik SANU CXXIV. Odeljenje istorijskih nauka 3.) 12 IGNACIJE Voje: Privatne poslovne knjige dubrovniäkih trgovcev (XIV. stoletje). In: Zgodovinski éasopis 34. (1980) 77-84. p.; Desanka Kovaőevic-Kojic: Poslovne knjige dubrovaékih trgovaca (XV vijek). In: Med Srednjo Evropo in Sredozemljem. Vojetov zbornik. Uredil: SaSo JerSe. Ljubljana, 2006. 451-561. p. Az egyik legjelentősebb raguzai üzleti könyv nyomtatásban is megjelent: D esanka Kovaőevió-Kojiő: Trgovaéke knjige braée Kabuiié (Caboga) 1426-1433. Beograd, 1999. (Spomenik SANU CXXXV1I. Odeljenje istorijskih nauka 11.) 16. századi példák: Ekaterina VeŐEVa: Benedetto Resti, un marchand de Raguse á Sofia. In: Atti e Memorie della Societá Dalmata di Storia Patria 13. (1988-1989) 87-101. p.; Toma Popoviő: Poslovna knjiga Nikole Mioäe - dubrovaékog trgovca u Mlecima (1581-1591). In: Istorijski éasopis 38. (1991) 265-273. p.
