Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - Bevezetés
A BONA-BUCCHIA TARSASAG TORTENETE Bevezetés A magyarországi hódoltság kutatása az elmúlt évtizedekben igen jelentős, szinte „forradalmi” léptékben újult meg, elsősorban a kutatásba bevont újabb, korábban alig ismert vagy éppen teljesen ismeretlen forrásanyag megszólaltatásának köszönhetően. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az új dokumentum-együttesek felfedezése és feldolgozása szinte minden esetben egy-egy ismeretlen világot helyezett el a korábbiak mellé, folyamatosan bővítve és színezve a kezdetben igencsak halovány képet.1 Ebből a historiográfiai „robbanásból” tulajdonképpen csak a hódolt Magyarország központja, Buda és testvérvárosa, Pest maradtak ki. Ez persze nem valamiféle nehezen magyarázható kutatói érdektelenségnek, hanem részben a kitűnő feldolgozottságnak, részben pedig a forrásviszonyoknak a következménye. Méltán állíthatjuk, hogy az Oszmán Birodalom európai részén egyetlen vilájetszékhely sem rendelkezik olyan színvonalú történeti monográfiával, mint amilyennel Fekete Lajos ajándékozta meg Budapestet 1944-ben. A szerző magisztrális müvében az akkor ismert keresztény és oszmán források teljességét dolgozta fel, rendkívüli alapossággal és invencióval.2 Fekete munkája után jóidéig úgy tűnt, hogy Buda és Pest törökkori történetéről mennyiségileg és minőségileg számottevő dokumentáció felfedezésére már nem számíthatunk. Az oszmán források feltárása és értelmezése 1944 után is folyt, de ezek főleg a Fekete által már részben hasznosított dokumentumok voltak.3 Az újabb keresztény források előkerülésével kapcsolatos szkepszist a katolikus missziók egyébként igen gazdag iratanyagának Pest-Budára vonatkozó némasága igazolta. A határvidék igazgatási és katonai központjába a misszionáriusok csak nagyritkán merészkedtek el, így jelentéseik is hallgatnak a városról, az 1635-ben alapított bosnyák ferences rendház működéséről pedig csak a rendtartomány belső viszályaival kapcsolatban maradtak fenn dokumentumok.4 Ugyanezt a hiányt tükrözi a zsidó kútfők megszólaltatása: a sírfeliratok vagy a halákhikus responsumok több évtizedes kutatómunkával és hatalmas erudícióval tör1 Ezekről az eredményekről eddig átfogó historiográfiai elemzés vagy éppen új szintézis még nem született, holott mindenképpen fontos és időszerű lenne. 2 Fekete Lajos: Budapest a törökkorban. Budapest, 1944. (Budapest története III.) 3 Fekete Lajos-Káldy-Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek 1550-1580. Budapest, 1962.; Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Budapest, 1985. (Pest Megye Múltjából 6.), illetve a kötet alapjául szolgáló korábbi defterkiadások; Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága I—III. Budapest, 2007. (História Könyvtár. Kronológiák, Adattárak 9.) 4 Tóth István György: Sarajevói dokumentum a pesti bosnyák ferencesekről (1664). In: Történelmi Szemle 44. (2002) 115-133. p.; Molnár Antal: A katolikus egyház a hódolt Dunántúlon, Budapest, 2003. (METEM Könyvek 44.) 167-181. p.
