A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Németh János: A budai mészároscéh céhkönyvének és okleveleinek nyelve
a magyar /a:/-val azonosította, azaz /a:/-ként észlelte. 6 Az ei kettőshangzót ellenben idegen nyelvi hangként észlelte és német gyakorlat szerint <ei>-ként írta. Azt, hogy <ei> és <ai> a délnémetben különböző hangokat jelölnek, az irodalom többnyire azzal támasztja alá, hogy <ei> a kfn. í-ből keletkező kettőshangzó helyén áll, míg <ai> a régi ei helyén 7 , továbbá korai metanyelvi észrevételekkel 8 , illetve további nyelvekbe kölcsönzött német szavak az átvevő nyelvben kimutatható hangkülönbségeivel. 9 Az <ai> és <ei> által jelölt különböző hangminőségre utal C írnok írása két egyszer előforduló szóban: a send és firtal szavakban. A firtal alak a német hangzás magyar anyanyelvű írnok által a magyar „helyesírásnak" megfelelő visszaadása (is lehet) (25'-n a tail alak fordul elő): <a> /a:/-t jelöl, <1> a palatalizált likvidát (is jelölheti). 10 A send (17 r ) másfelől a seind szó (vö. a szó szerint azonos szövegkörnyezetet a 14 v fólión) - magyar anyanyelvű írnok észlelésének megfelelő - monoftongikus írásmódja. <e> [E:]-t vagy [e:]-t jelöli. Sok olyan szó, melyet a céhkönyv további kezei <o>-val írnak, C kéznél következetesen <a>-val szerepel. E helyeken illabiális [cc7]-t feltételezhetünk, amit a magyar írnok <a>-val jelölt: Tkomon (26; 1 Thoman) Jakab ill. Jacab (6; 0 Jakob), var (5; 0 vor), van (18; 1 von) ill. az egyszer előforduló Ladendarfer (20 v ) és hachzeit (14 v ). Mássalhangzójelölés C írnoknál: <ch> jelöli a palatális és veláris h-t, de a 'Koach' és 'Cherbokor' szavakban a [r] affrikátát is. Ez a céhkönyv német anyanyelvű írnokainak két egyszer előforduló írásmódjával igazolható (amellett, hogy a magyar nyelvtörténet alapján eleve valószínűsíthető): tscherbokeryn (89 r ) ill. scherboker (55 v ). n A német anyanyelvű írnokok az affrikátát a szó további 24 előfordulásában <cz>-vel jelölik. C írnok magyar nevekben az [S]-t magyar írásmód szerint <s>-el jelöli: Nemes ember (6), Farkas (13), Janus ( 10) (ugyanezen neveket német anyanyelvű írnokok többször <sch>-val írják, pl. 31 r sk.). Tudja azonban, hogy az [Z]-t a német írásbeliségben másképp jelölik, mint a magyarban - mégpedig a <c>, <h>, <s> kombinációjával. A három betű helyes sorrendjét azonban (a szókezdő helyzet kivételével) nem ismeri, s <chs>-t, illetve <chsch>-t ír: F Ichscher•//(-) (4 előfordulás),/ac/?.5-c/?a/7g 6 Párhuzamos esetek a mai magyarban is megfigyelhetők. Az <augusztus> írott alak [a/yYatYS] kiejtése mellett létezik az [a/7yYaxYZ] kiejtési változat is, a magyarban ugyanis nincs /au/ fonéma. 7 REICHMANN-WEGERA: i. m. [mint 4. j.] 58. p. 8 Vö. TAUBER, WALTER: Mundart und Schriftsprache in Bayern (1450-1800). Berlin - New York, de Gruyter 1993. 97. p. 9 Vö. MOLLAY: i. m. [mint 2. j.] 150. p. skk. 10 Uo. 275. p. sk. hasonló adatokat közöl. 11 A [r] affrikáta <sch>-val történő jelölése német írnokoknál általánosan elterjedt. E helyütt elég egy analóg példára utalni. A soproni bírósági könyvben a 'Csepreg' helynevet Valentinus Almas magyar oltáros pap <ch>-val (§ 550), illetve <cz>-vel (§ 553) írja, német írnokok rendszerint <sch>-val írják (§ 298.. 488. p. sk., össz. 4 előfordulás), egy esetben <tsch>-val (§142). HÁZI, JENŐ-NÉMETH, JÁNOS (Ediert von): Gerichtsbuch. Bírósági könyv 1423-1531. Sopron, Soproner Archiv des Komitats Györ-Moson-Sopron, 2005. (Quellen zur Geschichte der Stadt Ödenburg, Reihe A; 2); vö. Russ, CHARLES V. J.: Studies in Historical German Phonology: a phonological comparison of MHG and NHG with reference to modern dialects. Bern - Frankfurt am Main, Lang, 1982. (European university studies: Ser. 1, German language and literature; Vol. 616.) 21. p. skk.
