A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Végh András: A budai német mészárosok céhkönyvének helyrajzi vonatkozásai

VÉGH ANDRÁS A BUDAI NÉMET MÉSZÁROSOK CÉHKÖNYVÉNEK HELYRAJZI VONATKOZÁSAI Az alábbiakban a budai német mészároscéh számadáskönyvének helyrajzi vonatkozású adatait veszem számba, valamint megpróbálom értelmezni ezeket egyéb források, így a céh ládájában fennmaradt és jelenleg Budapest Főváros Levéltárában őrzött oklevelek, néhány más levéltárban található és a témához tartozó egyéb oklevél, a Budai Jogkönyv mészárosokra vonatkozó részletei és a veszprémi püspökség dézsmájához tartozó budai szőlődűlőknek 1505-ből és 1510 körüli évekből fennmaradt két dézsmajegyzéke segítségével. Elsőként a mesterség műveléséhez kötődő helyszíneket sorolom fel, ezt követően a céh tulajdonában lévő ingatlanokkal foglalkozom, végül pedig a céh tagjainak az ingatlanjait, lakóházakat és szőlőket ismertetem. A budai mészároscéh elsőrendű feladata a városi lakosság húsellátásnak biztosítása volt, ehhez kapcsolódott a részvételük a marhakereskedelemben, amelynek révén tehettek szert komoly vagyonra, nyereségre. Tevékenységüknek ez utóbbi oldalát most nem vizsgáljuk, figyelmünket kizárólag alapvető működési körük, vagyis a mészáros mesterség helyi művelésének emlékeire fordítjuk. Vágóhíd és mészárszékek A középkori buda-pesti városegyüttes, vagyis Buda, Pest, Óbuda és Felhévíz városaiban lakó mészárosok a vágásra szánt állatokat feltehetően nagyrészt a Pest város falain kívül tartott marhavásárokon (juhvásárokon) szerezték be. A vásár középkori helyszínéről azonban pontos ismeretekkel nem rendelkezünk. Azt is csak feltételezhetjük, hogy a budai mészárosok vágás előtt valószínűleg a budai oldalon, legelőn tartották az állatokat. Erre mind északon, Óbudától északra, az Óbuda és Megyer közötti réteken, illetve délen a Gellérthegytől délre, Kelenföldön alkalom nyílott. Sajnos a számadáskönyv nem tesz említést a vágóállatok beszerzésének és tartásának részleteiről és rajta kívül más egyéb írott forrás sem maradt fenn, amely ezekről megemlékezne. Az állatok levágása a céh vágóhídján történt. A számadáskönyv elején, a Paks és Földvár között fogott halak árusításának tiltásánál megemlítik a vágóhidat („schlachprukch"), amelyen csak a reggeli és az esti Angyali Üdvözlet imádság el-