A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh
oklevele szerint 24 mészárszék tartozott. Pozsonyban az 1376-os céhlevél 28 mészárszéket engedélyezett. 179 Sopronnak 14 székre volt engedélye, azonban nem használták ki őket mindig. 1532-ben minden esetre 14 önálló mesterre maradt adat. 180 Budán tehát a többi városnál jóval több húsra volt szükség. Itt kell visszatérnünk a Tringli István által felvetett problémára. 181 Megint külföldi analógiákat kell figyelembe venni. Frankfurtban változó volt a székek száma. 1359-ben 58, 1440-ben 59, 1481-1522 között évente 64 és 75 közt váltakozott. 1522-ben 72 volt. A mészárosok száma a középkor végén tehát inkább stagnáló állapotot mutatott. 182 Szűcs is felhasználta a frankfurti analógiát, szerinte ott a 14. század végén kb. 150 polgárra esett egy mészáros (10000 polgárral számolva), így Buda lakossága az ismert mészárosok száma alapján a középkor végén legfeljebb 7000 lehetett. 18 " Mint láttuk, Tringli lektori véleményében sokalta a polgárság számához képest a budai mészárosok számát. Itt nyilván valóan valami tévedés van, nem hiszem ugyanis, hogy Tringli 7000-nél kevesebbre becsülné a magyar főváros lakosságát. Magam a középkorvégi Buda közigazgatási területének népességét (tehát pl. Budafelhéviz külváros nélkül) 13500 főben határoztam meg. 184 Ezért nem tudom elfogadni Tringli újkori analógiáját. Úgy látszik, hogy Budán csak azt szabályozták, hogy egyáltalán ki mérhet ki húst abban az évben. Annyiban mégis van valami igazság lektorom nézetében, hogy a középkori német városokban a hetente kimérhető hús mennyiségét valóban szabályozták. Ezt azonban nem kötném össze a mészárszékek évente bekövetkező kiosztásával. Bár heti kiosztásra nincs adat, az 1512-es privilégium bővítés ennek lehetőségét nem zárja ki. E szerint minden mester hetente csak annyi marhát vághat le, mint bármely másik társa. Kivételek: fejenként a céhmesterek egy, a nyolc tekintélyesebb mester pedig fél marhával többet vághat és mérhet ki mint a többi. A tíz tagú vezetőség tehát évente 72 marhával többet dologozhatott fel a többinél. Még egy kérdés azonban kivizsgálásra szorul. Nürnbergben egyes mészárszékek különböző okokból üresen („ledig") maradtak. 185 Ebből arra következtethetnénk, hogy volt egy állandó mészárszékszám a városban (erre ld. alább), amelyet nem mindig töltöttek be. A kérdés eldöntéséhez részletesebb hazai és külföldi analógiákra volna szükség. Viszont ez megmagyarázhatná, hogy miért említ a céhkönyv gyakran olyan mészárosokat, akiknek nincs mészárszéke. 178 MOL Magyar Kancellária Levéltára A 57 Libri regii. Tom. I. p. 94. nr. 164. (Királyi Könyvek 1-9. kötet. 1527-1647. Arcanum Digitéka. CD-Rom.) 179 KIRÁLY: i. m. [mint 44. j.] 188. p. 180 MOLLAY: Családtörténet i. m. [mint 142. j.] 294., 320. p. 181 Lásd fenn, 75. j. 182 LERNER: i. m. [mint 32. j.] 183 Szűcs: i. m. [mint 2. j.] 184 KUBINYI ANDRÁS: A Magyar Királyság népessége a 15. század végén. In: Történelmi Szemle 38. (1996) 149. p. 72. j. Itt jegyzem meg, hogy ma a királyi udvar és a vele kapcsolatban állók létszámát többre becsülöm, így a fővárosi élelmiszerfogyasztó népessége valószínűleg magasabb volt a fenti számnál. 185 SACHS: i. m. (mint 59. j.) 180. p. 29. j. Az 1512-es oklevelet, ill. jelzetét lásd a 210. j.-ben.
