A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh

A mészárosok, mind a vezetők, mind a többség vagyonára, a városban elfoglalt helyükre bizonyos mértékben a bortized jegyzékekből is következtethetünk. Igaz, nehézséget okoz, hogy csak a tulajdonképpeni budai szőlőterületről van adatunk, de a budaiak müveitek szőlőt az esztergomi káptalan sasadi, és a péterváradi apátság kelenföldi szőlőhegyein is.

170 Nyilván a budafelhévízi és óbudai határban is voltak szőlőik. Lehetett valakinek nagy szőlőbirtoka ott is. Mivel 1505-ben jóval több szőlő termett, csak az abból az évből származó bortized lajstromot vesszük figyelembe, az 1510 körülit nem. A szőlő különben mobil ingatlan volt, gyakran cserélt gazdát. A Céhkönyv tanúsága szerint a mesterek sokszor vettek fel kölcsönt szőlő vételére, vagy pedig kötötték le azt adósságaik fedezésére. Már fent láttuk, hogy nagyon nehéz a tized jegyzékek névanyagát azonosítani a céhkönyvben találhatókkal.

171 1505-ben a következő mészáros mesterek az alábbi budai köbölben mért termést szüretelték le. A legnagyobbtól kezdve megyünk lefelé. Torma (Kren) János 575, Swz (Schus) Márton 505, Hertauf Miklós 463, Erdélyi (Siebenbürger, Nemesember) János 412,5, Sánta (valószínűleg Schreiber) Wolfgang 368, Savor (Schaur) Tamás 311, Mészáros György 247, Farkas Péter 237, Nagy Farkas halvágó 210, Mészáros Tamás 194, Mészáros István 192, Császár (Kaiser) Márton 140, Romay (Ramauer) Farkas 114. A 13 mester tehát száz köbölnél több bort szüretelt. Hétnek a termése kevesebb volt, a legmagasabbal kezdve száznál: Korponai János, Tilch (Titsch) István, Mészáros Fülöp, Balázs, Mátyás, Farkas és Mihály. A Céhkönyvből érthetetlenül hiányzó Hertaufot nem számítva

172 Kren, Schus, Siebenbürger, Sánta (Schreiber ?), Schaur, Farkas és Kaiser tagjai voltak a céh vezetőségének. Ezt vélelmezhetjük az azonosíthatatlan Mészáros György, Nagy Farkas halvágó, Mészáros Tamás és István esetében is, mivel hasonló keresztnevűek voltak az első tíz helyet elfoglalók közt. Az utolsó, száz köbölnél többet szüretelő Ramauer viszont annak ellenére, hogy 1502 és 1526 közt volt tagja a céhnek, nem tartozott közéjük. Ennek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a céhet a leggazdagabb mesterek irányították. Tanulságos képet kapunk az összes budai szőlősgazda termésének a mészárosokéval való egybevetéséből.

173 170 Vö. KUBINYI ANDRÁS: A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. (Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből.) In: Agrártörténeti Szemle 6. (1964) 380-381. p. 171 Lásd fenn, 115-125. j. 172 Lásd fenn, 116-118. j. 173 Az összehasonlítás alapjára lásd KUBINYI: Budapest története i. m. [mint 69. j.] 128-129. p.