A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh
szer két, sőt egy esetben három vezetéknéven is előfordul. Általában akkor tudjuk ezt igazolni, ha valamelyik székjegyzékben hiányzik valaki, a helyén pedig ugyanazzal a keresztnévvel egy más nevű ember található. Ez gyakran azzal magyarázható, hogy valaki megházasodván átveszi felesége első férje, vagy pedig saját apósa vezetéknevét. Amennyiben ismerjük a családi viszonyokat, ezt nyilvánvalóvá tudjuk tenni, az esetek többségében azonban ez a lehetőség nem áll fenn. A viaszjegyzékek is adnak támogatást, de mivel nem mindenki fordul elő köztük egy évben, itt már óvatosan kell eljárni. Komoly nehézség, hogy a latin oklevelek névanyaga nem mindig azonos a céhkönyv németségével. Amennyiben egyszerűen lefordítják a német nevet magyarra, akkor nincs gond, pl. így lett Hans Kren mészárosból Torma János. Betűrendben sorra véve a többnevű mestereket, az első az 1508 és 1516 közt a székjegyzékekben előforduló Czechel Wolfgang. Az 1510 és 151 l-es purkrecht jegyzékben Klueg Wolfgang szerepel 22,5 forintadóssággal. 1512-ben ezzel az összeggel azonban Czechel Wolfgang van megterhelve. 1517-ben, valamint 1519-1521 között a székek jegyzékében özvegy asszonyként Klueg Miklósnét, 1518-ban azonban Klueg Wolfgangnét tüntették fel. Klueg Miklósnét viszont összeírták az 1509-es adósságrendezésnél is. Adós maradt egy (ökör)bőrrel, valamint 12,5 forint utáni purkrechttel. Lehet, hogy itt elírásról van szó, és ezt a tartozást viszi tovább 22,5 forinttal Czechel. A valószínűbb az, hogy volt egyszer egy Klueg Miklós nevű mester, akinek özvegyét feleségül vette Czechel, ezért keveredik a két név. Ez is azonban csak feltevés. Cserbokor István (akinek keresztnevét német formában írták, és a vezetéknév előtt tüntették fel), 1500 és 1511 közt fordul elő a székek jegyzékében. 1512-től a céh megszűnéséig özvegye gyakorolta a mesterséget. 1509-ben helyette Himperger István szerepel, aki olykor a viaszjegyzékben, és a purkrecht kimutatásokban is megtalálható. Himperger tehát Cserbokor másik neve lehetett. Ennek ellenére magyar volt, hiszen özvegye a németek távozása után is Budán maradt. 1534. január 16-án Buda városa ír Pozsony városának egy levelet. E szerint Cserbokorné, Borbála asszony perelte egy még a békés időben 75 forint régi pénzben és 180 forint rézpénzben tett adósság fejében Sebestyén mészáros budai polgárt. A főváros azt kéri, hogy a pozsonyi tanács hallgassa ki a tanukat, Kochaim Pétert, valamint két egykori budai polgár mészárost, Bodó Jánost és Reichel Miklóst. 91 Cserbokorné tehát magyar, Bodó pedig német volt. A furcsa az, hogy Sebestyén nyilvánvalóan azonos az 1509 és 1529 közt céhtag Koppel Sebestyénnel, aki e szerint neve ellenére ugyancsak magyarnak számított. 89 Vö. KUBINYI ANDRÁS: Családnévadás a középkori Magyarországon. In: In virtute spiritus. A Szent István Akadémia emlékkönyve Paskai László bíboros tiszteletére. Szerk.: STIRLING JÁNOS. Budapest, 2003. 105-112. p. Az előbbi tanulmány eredetileg németül jelent meg, annak átdolgozott változata. ANDRÁS KUBINYI: Fragen der Familiennamensgebung im mittelalterlichen Ungarn. In: Reinhardt Hertel (Hrsg.): Personennamen und Identität. Namensgebung und Namensgebrauch als Anzeiger individueller Bestimmung und gruppenbezogener Zuordnung. Graz, 1997. (Grazer grundwissenschaftliche Forschungen Bd. 3.) 145-162. p. 90 Céhkönyv fol. 41 r.; 45 v. 91 Archív Hlavného Mesta SR Bratislavy (= Pozsony Város Lt.) Listiny (= Középkori oklevelek) 5366. sz.
