A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh
ni. 5 Budától nyugatra eső vidékeken nem engedtek vásárolni az esztergomi, a nagymarosi, a megyeri, (a Rákos patak torkolatánál fekvő) szentlászlói és az óbudai árusoktól. Ugyanez év december 15-én a Buda és Paks közti teljes területről eltiltották a kompiároktól való vásárlást. Ugyancsak a kötet elejére jegyezték be az 1501. december 16-i határozatot, amely pótolta a céhlevélből hiányzó megvendégelési kötelezettséget. Egy mester, egy mesternek a fia, vagy egy legény, ha mesterek engedélyével megnősül, először a kézfogónál egy uzsonnát, majd két uzsonnát köteles adni valamennyi mesternek, végül a vőlegénynek meg kell hívni az esküvőre minden mestert és mesterasszonyt, és számukra „master mal"-t, mesterasztalt rendezni. 1501-ben a céh 33 mesterből és 8 özvegyi jogon a mesterséget gyakorló mesterasszonyból állt, ami maximálisan 74 sok fogásos lakomát jelentett. 86 1522. április 22-én arról határoztak, hogy az akinél a „pal ros"-ok vannak, azokat fekete vasárnapig köteles eltartani. A „pal ros" alatt azokat a lovakat értették, amelyekkel az állatbőröket szállították. A céh ugyanis állatbőr- (sőt faggyú-) kereskedelemmel is foglalkozott. 87 1525. február 28. és március 30. közt abban állapodtak meg a mesterek, hogy aki adós a céhnek, az minden nagyböjtben, amikor a mesterek számadást tartanak, a felvett kölcsön minden 100 forintja után fizessen 10 forintot, amíg az adósságot ki nem egyenlíti. Ezt a jelek szerint meg is tartották. Az 1528. szeptember 16-i határozat is érdekes adatokkal szolgál a céh belső életéről. Ha egy mesternek bírságot kell fizetni a céhnek, az nyolc napon belül 10 dénárt fizessen egy font viasz után. Kérdés, hogy a viasz pénzre váltása mögött nem kell-e esetleg a reformáció hatását keresni. Talán a legérdekesebb a céh utolsó statútuma, ami 1529. február 11-én kelt. Amennyiben egy mester a céhmesterek akarata és tudta nélkül a bíróhoz megy, az veszítse el jogát a mestersége gyakorlására. Alább látni fogjuk, hogy a céh korábban jó kapcsolatban állt a városi tanáccsal, úgy látszik ez az egyetértés ekkor megrendült. 1529 elején a magyar Atádi János volt Buda bírája, akit április 24-én követett az utolsó középkori német bíró, Freiberger Wolfgang. 88 A Céhkönyv szövegének túlságosan aprólékos elemzése nélkül ezekre a statútumokra figyeltem fel, amelyek ismertetésére véleményem szerint szükség volt. A Céhkönyv a céh szervezete megismeréséhez is ad a bizonyos adalékokat. Sajnos, ezek értelmezésénél szembe kerülünk a névhasználattal. Itt nem csak az okoz egyébként áthidalható - problémát, hogy a nevek írásmódja változik, a helyesírás különbözik, így pl. Häkel Tamás, az 1502 év elejének egyik céhmestere nyilvánvalóan azonos Hacker Tamással. Nagyobb akadályt jelent, hogy ugyanaz a személy nem egy85 Lásd ENGEL PÁL: Magyarország a középkor végén. CD-Rom. című adattára és térképe. Körtvélyre lásd CSÁNKI DEZSŐ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. köt. Budapest. 1897. 336. p. 86 A céhekben kötelező megvendégelésekre, beleértve a mesterasztalt lásd KUBINYI ANDRÁS: A középkori anyagi kultúra kutatása és néhány módszertani problémája. In: Aetas (1990) 3. sz. 66. p. 63. j. 87 Szende Katalin szíves közlése. 88 KUBINYI: Budai és pesti i. m. [mint 51. j.] 286. p.
