A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh

KUBINYI ANDRÁS A KÖZÉPKORI BUDAI MÉSZÁROSCÉH Ritkaság, ha egy céhnek középkori levéltára, ha csak részben is, fennmaradt. A budai német mészárosok 1529-ben Budáról a nyugati határra menekítették néhány oklevelüket, valamint az 1500-1529 közt vezetett céhkönyvüket, egy felbecsülhetetlen értékű forrást, amelyek kiadását e kötetben találja meg az olvasó. Szükséges ezért e céh történetét, valamint a forrásokból levonható következtetéseket ismertetnünk. A magyarországi középkori céhtörténetnek jelentős irodalma van. Már a 20. század elején egy oklevéltárral ellátott feldolgozás született.

1 1945 után Szűcs Jenő kitűnő könyve is foglalkozott a kérdéssel.

2 Hasznos rövid összefoglalást találunk egy, az erdélyi céhlevelek egy részéről készült magyar fordításokat közlő munka előtt.

3 Legutoljára az új, a magyar kézművesipar történetét tárgyaló kötet foglalta össze a középkori céhek múltját,

4 amelyben egy részletes bibliográfia is olvasható.

5 Az erdélyi középkori céhekről román nyelven is írtak.

6 Jelent meg könyv a szlovákiai iparról is, beleértve a céhfejlődést.

7 Ennek ellenére számos kérdés vitatott. A céhek keletkezési idejét is ezek közé számíthatjuk. A régebbi történetírás abból indult ki, hogy hazánkba a 12. század közepétől érkeztek német telepesek, a 13. századtól kezdve ezek már magukkal hozhatták az eredeti hazájukból ismert céhrendszert. Az első német céhszabályzat valóban 1128-ban kelt, és attól kezdve egyre nagyobb számban alakultak ilyen autonóm kézműves testületek.

9 A legkorábbinak tartott hazai céhlevél, a kassai szűcsök 1307. évi privilégiuma

10 hamisnak bizonyult.

11 Kolozsvárott már 1369-ben említik a szűcsök 1 SZÁDECZKY LAJOS: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon okirattárral (1307-1848.) I—II. köt. Budapest, 1913. (Az Országos Iparegvesület Báró Kornfeld Zsigmond könyvtára VI-VII. köt.) 2 Szűcs JENŐ: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest, 1955. 11 1-150. p. 3 A céhes élet Erdélyben. Vál. : KOVÁCH GÉZA - BINDER PÁL. Bukarest, 1981. 4 SKORKA RENÁTA: A céhrendszer kibontakozása. In: A magyar kézművesipar története. Szerk.: SZULOVSZKY JÁNOS. Budapest, 2005. 109-150. p. 5 Uo. 471^180. p. Céhtörténeti bibliográfiát ad még: DOMONKOS OTTÓ: A magyarországi mesterlegények közép-európai kapcsolatai és szokásai a XV-XIX. században. Budapest, 2002. (Ipartörténeti Könyvtár 1.) 307-3 17. p. 6 STEFAN PASCU: Meçteçugurile din Transilvania pîn ín secolul al XVI-lea. Cluj, 1954. 76-87. p. - A késő középkori erdélyi iparra: uo. 93-342. p. 7 ANTON SPIESZ: Remeslo na Slovensku v období existencie cechov. Bratislava, 1972. Rövid összefoglalás: Uő: Das Handwerk und die Zünfte im mittelalterlichen Preßburg. In: RICHARD MARSINA (Hrsg.): Städte im Donauraum. Bratislava, 1993. 194-196. p. 8 Vö. SZÁDECZKY: i. m. [mint 1. j.] I. köt. 28-29. p. - SPIESZ: Remeslo i. m. [mint 7. j,] 41-102. p. is azt állítja, hogy a Nyugatról érkező telepesek honosították meg a fejlett technikát és a céhrendszert. 9 EVAMARIA ENGEL: Die deutsche Stadt des Mittelalters. München, 1993. 133-164. p.