A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh
céhét. 12 1376-ban az erdélyi szászok hét széke a király utasítására újraalakítja az uralkodó által korábban megszüntetett nagyszebeni, segesvári, szászsebesi és szászvárosi céheket, és 17 céhben 24 iparág számára szabályzatot bocsát ki. Ugyanebben az évben Pozsonyban a mészárosok, vargák és pékek kapnak céhkiváltságokat. 14 Úgy látszik tehát, hogy Magyarországon a 14. század közepe táján alakultak csak meg a céhek, amelyeket az államhatalom először bizalmatlanul szemlélt, de I. Lajos uralkodása végén végül mégis hozzájárult működésükhöz. Valami hasonló játszódhatott le Magyarországon, mint Ausztriában, ahol IV. Rudolf herceg 1361-ben egy időre betiltotta a céheket. 15 A céhek általában gazdasági, munkajogi, vallásos jogszolgáltatási, politikai és szociális funkciókat láttak el, és autonómiával rendelkeztek. 16 Ez nem zárja ki, hogy a jogi értelemben vett, autonóm céhek megalakulása előtt ne létezzenek azonos iparágak művelőit összekapcsoló szervezetek, amelyek esetleg a város ura által megbízottak irányítása alatt működtek. Ilyenre minőség-ellenőrzés miatt az élelmezési iparban különösen nagy szükség volt 17 A céhek megalakulása előtti ilyen jellegű hazai adatokra annak idején Lederer Emma hívta fel a figyelmet. 18 Magam külön tanulmányt írtam erről, 19 ezért nem kívánok állást foglalni a céhek keletkezése körüli vitákban. Ez a kérdés azért fontos a számunkra, mert a budai német mészárosok 1481. május 2-án a budai városi tanács által kiadott céhprivilégiuma 6. cikkelyében ez áll: „ Quod licet ab antiquo, ut habetur in littera Bele regis ipsi magistri carnifices omnes eûtes de carnibus provenientibus in maccellis iuxta carnes vendere deberent et non alibi. " (Most azonban a szenny és a bűz miatt mégis engedélyezték a házaikban való eladást.) 20 Ebből egy IV. Béla (1235-1270) által kiadott céhlevélre lehetne következ10 Kiadása: SZÁDECZKY: i. m. [mint 1. j.] II. köt. 5-7. p. A céhlevél 1448-as átiratban maradt fenn. 11 Szűcs: i. m. [mint 2. j.] 117. p. 329. j. 12 SZÁDECZKY: i. m. [mint 1. j.] I. köt. 33. p. 13 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Edd.: FRANZ ZIMMERMANN - CARL WERNER - GEORG MÜLLER. Hermannstadt, 1897. (= UB.Sieb.) 449^152. p. H SZÁDECZKY: i. m. [mint 1. j.] I. köt. 33-34. p. 15 HEINZ ZATSCHEK: Handwerk und Gewerbe in Wien. Von den Anfangen bis zur Erteilung der Gewerbefreiheit im Jahre 1859. Wien, 1949. 14-18. p. 16 Vö. pl. REINALD ENNEN: Zünfte und Wettbewerb. Möglichkeiten und Grenzen zünftlerischer Wettbewerbsbeschränkungen im städtischen Handel und Gewerbe des Spätmittelalters. Köln, 1971. (Neue Wirtschaftsgeschichte. Hrsg. von Ingomar Bog. Bd. 3.) 5-10. p. Különösen: 6. p. 8. j. 17 ENGEL: i. m. [mint 9. j.] 87-89, 153-154. p. 18 LEDERER EMMA: A legrégibb magyar iparososztály kialakulása. In: Századok 62. (1928) 492-528, 632-645. p. 19 ANDRÁS KUBINYI: Die Anfange des städtischen Handwerks in Ungarn. In: LÁSZLÓ GEREVICH ÁGNES SALAMON (Edd.): La formation et le développement des Métiers au Moyen Age. (Ve - XlVe siècle). Budapest, 1977.139-153. p.A tanulmány megjelent egy tanulmánykötetemben is, onnan idézem az alábbiakban. ANDRÁS KUBINYI: König und Volk im spätmittelalterlichen Ungarn. Städteentwicklung, Alltagsleben und Regierung im mittelalterlichen Königreich Ungarn. Herne, 1998. (Studien zur Geschichte Ungarns Bd. 1.) 6-22. p. 20 Budapest Főváros Levéltára (= BFL) XV. 5. Mohács előtti oklevelek gyűjteménye (= XV. 5.) No. 3. (Kiadását lásd: Források II. 10. sz.) Az oklevél átirataival a továbbiakban még foglalkozom.
