Bariska István - Dominkovits Péter - Tilcsik György: A Burgenlandban található magyar provinenciájú fondok és állagok 1921-ig. A szlovéniai Maribor levéltárában található magyar provenienciájú fondok és állagok 1921-ig - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 4. Budapest, 2012
Bevezetés
maradt. Burgenland tartomány területe 1921 őszétől került ténylegesen az osztrák közigazgatás alá. 1925-ig Bad Sauerbrunn (Savanyúkút) volt az ideiglenes, ezt követően pedig Eisenstadt (Kismarton) lett a végleges székhelye. Burgenland létrejöttét követően az elcsatolt területeken lévő levéltári iratokról további sorsáról nem született megállapodás, és az 1926. május 28-án Baden bei Wien-ben aláírt egyezmény - amelyben Ausztria és Magyarország megállapodott egyrészt az 1526 és 1918 között a közös központi államigazgatás működése során keletkezett, másrészt pedig a szintén Bécsben őrzött, tisztán magyar eredetű iratok sorsáról és az azokhoz való hozzáférésről - sem intézkedett a megyei, a járási és a községi, valamint az egyéb köziratokról. így azok egy része helyben, esetünkben Burgenlandban maradt, egy része pedig - máig pontosan nem ismert és feltárt körülmények között - átkerül Magyarországra. Ezt az a tény is jól illusztrálja, hogy miközben azon főszolgabírói járások, amelyek székhelye Trianon után már nem tartozott Magyarországhoz, így az egykori Moson vármegyében volt nezsideri, valamint az egykori Sopron vármegyében elterült kismartoni, nagymartom és felsőpulyai főszolgabírói járások 1921 előtti iratanyagai Magyarország határain kívül maradtak, ám az egykor Vas vármegyében lévő, ma azonban Burgenlandhoz tartozó volt felsőőri és németújvári járások ugyanezen iratai ma a Vas Megyei Levéltárban találhatók. Más volt a helyzet a családi iratokkal, mivel e levéltárak az uradalmakat birtokló családok kezén voltak és maradtak. Mindezek következtében a keletkező és majdan levéltárba kerülő iratanyag elhelyezése kezdetben nem jelentett gondot, és a tartományi levéltár megalapításának kérdése sem merült fel 1938-ig. Az 1938-ban bekövetkezett Anschluß után Burgenland közigazgatásilag megszűnt létezni: négy északi járása - Bezirk Neusiedl am See (Nezsideri járás), Bezirk Eisenstadt (Kismartoni járás), Bezirk Mattersburg (Nagymartoni járás) és Bezirk Oberpullendorf (Felsőpulyai járás), valamint Eisenstadt és Rust (Ruszt) a Reichsgau Niederdonau (Alsódunai Birodalmi Gau), három déli járása - Bezirk Güssing (Németújvári járás), Bezirk Oberwart (Felsőőri járás) és Bezirk Jennersdorf (Gyanafalvai járás) pedig a Reichsgau Steiermark (Stájerországi Birodalmi Gau) része lett. Az egykori négy északi járásának területén a Bécsben lévő Alsóausztriai Levéltár (Archiv für Niederdonau), később Alsódunai Birodalmi Gau Levéltára (Reichsgauarchiv Niederdonau), a három déli járás területén pedig a Grácban lévő Stájer- országi Tartományfőnökség Levéltára (Archiv der steiermärkischen Landeshauptmannschaft), később Stájerországi Birodalmi Gau Levéltára (Reichsgauarchiv Steiermark) volt illetékes levéltári ügyekben. A Kismartonban 1927 és 1929 között felépített tartományi konnányépületben létrehozott Kismartoni Fióklevéltár (Filialarchiv Eisenstadt) iratanyagát később megosztották, és egyik részét Bécsbe, a másikat pedig Grácba szállították, ahonnan azok csak a háború befejezését követően kerültek vissza eredeti helyükre. Ugyanakkor a már 1939 előtt és a háború időszakában több, különösen veszélyeztetett családi és uradalmi, valamint községi és céhlevéltárat - tulajdonosaik egyetértésével - Eisenstadtba vittek, és ott a ferences kolostor második emeletén a rendtartománytól bérelt helyiségekben helyezték el. Ez a kiterjedt iratmentés döntően Josef Kari Hómmá (1891-1966) személyéhez és tevékenységéhez fűződik. A jól képzett tanár 1924-től a Pinkafőn tanított, ahol a városi levéltárat is gondozta. 1930-tól a műemlékvédelem területén dolgozott. Számos családi-, uradalmi és községi levéltárról készített máig használatos, részlets inventáriumot. A tartományi levéltárban megőrzött nagyértékű Központi Zsidó Levéltár (Jüdisches Zentralarchiv) létejötte Alexander Wolf (1871-1946) és Kari Hallaunbrenner (1881-1938) 1931-ben tett kezdeményezésére vezethető vissza. Ezt az intézményt a Tartományi Kancelláriai Hivatal Levéltári Hivatala hozta létre, amely először a Tarmányi Múzeumban, majd 1938 után a Kismartoni Fióklevéltárban (Filialarchiv Eisenstadt) működött. Az iratanyag több szakaszban került levéltárba. 1945 augusztusában a tartományi kormányhivatalban lévő levéltári és könyvtári részleget egy üresen álló, régi múzeumi épületbe, az ún. Leiner-házba szállították át, miközben a levéltár igazgatósága 1953-ig a ferences kolostorban kapott helyet. Ausztria szövetségi államként 1945. október 1-jén végrehajtott újraegyesítését követően a Burgenlandi Tartományi Levéltár és a Burgenlandi Tartományi Könyvtár (Burgenländisches Landesarchiv 16
