Miszjuk Mihajlo - Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár Beregszászi Osztályának magyar provenienciájú fondjai és leírási egységei 1918/1919-ig és 1938–1944/1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 2. (Budapest, 2014

Bevezetés

Ungvár város iratainak gyűjtését és kezelését akadályozta, hogy a városnak 1807-ig nem volt székháza. A városi levéltári anyag is a városi bíróságon volt elhelyezve. Ennek ellenére az ungvári levéltár viszonylag korán megszerveződött. Az 1807-es elhelyezés-rendezés idején már komoly hiányok mutatkoztak, különösen a privilégiumok terén. A megfelelő jogbiztosító iratok hiánya miatt a város többször is pereskedni volt kénytelen jogainak érvényesítése érdekében. Az 1840-es években a jelentések, a nyilvántartások hiányát teszik szóvá. 1845-ben például arról rendelkezett a város, hogy a főjegyzőnek el kell látni a levéltáros kötelességeit is. A kialakított rend 1861-ig volt érvényben, ekkor újabb változásokat vezettek be. Mint a térség városaira jellemzően, ebben a levéltárban is két ismert csoportra osztották a dokumentumokat: titkos iratokra (Archívum Secretum), és nyilvános iratokra (Archívum Publicum). így, ebben a struktúrában érte a levéltárat a 20. századi rendszerváltások sora.

A többi vármegyéhez hasonlóan a 18. század végéig az iratokat Bereg vármegyében is a vármegyei jegyzőnél őrizték. A későbbiekben az iratanyag többször is tűzvész martalékává vált. Az első vármegyeháza adataink szerint 1776-ben égett le és a dokumentumok jelentős része is ekkor pusztult el. Három évvel később az újonnan épített vármegyeháza adott helyet az iratoknak. Egy 1810. évi vármegyei bizottsági beszámoló szerint a levéltárban nem voltak megfelelően rendezve az iratok. Főként a 18. század utáni iratok szorultak rendszerezésre. A Helytartótanács ezért elrendelte, hogy a rendezés elvégzése céljából nyolc évre levéltárost vegyenek fel. A levéltár rendbetételével Pápay Zsigmond levéltárost bízták meg, aki nagy hangsúlyt helyezett az iratok topográfiai mutatóinak kidolgozására. O készítette el az elpusztult, a használhatatlan és sérült iratok listáját is. Nagy mennyiségű iratmásolatot készített az 1569-1671 évekből származó iratokról. A levéltárról jó véleménye volt Lehoczky Tivadarnak (1830-1915), a kor jeles történészének is. A levéltár komoly kárt szenvedett, amikor 1880-ban a vármegyeháza ismét a tűz martalékává vált. Az 1889 körül újonnan felépített modern vármegyeháza első szintjének bal oldalán 5 teremben kapott helyett a levéltár. Erős vasajtókkal és szakszerűen elkészített üveges szekrényekkel látták el. Itt gyűjtötték össze az iratokat egészen a Tanácsköztársaság 1919. évi tétrejöttéig. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Bereg vármegyei levéltári anyag a román hadsereg 1919-es átvonulását követően jelentősen károsult.) Innen szállították aztán a csehszlovák hatóságok Ungvárra, a tervezett központosított levéltárba a Bereg vármegyei iratokat. Túlnyomó részüket a kormányzói palotában tárolták, majd az 1939. évi visszacsatolás után az iratokat visszaszállították Beregszászra. A volt vármegyeházáról került aztán a levéltár 1945 után ismét Ungvárra, majd 1953-ban újból Beregszászba, immár a volt börtön épületébe.

Beregszász város levéltári anyaga a városkönyv (Protocollum), a titkos levéltár (Archívum Secretum) és a nyilvános levéltár (Archívum Publikum) köré csoportosult. A 19. század második felében a levéltárban dolgozott a már említett Lehoczky Tivadar, aki számos adatot közölt az akkor még gazdag levéltári anyagból. Egyébként megjegyzendő, Beregszász és Munkács közigazgatásában sok volt a hasonlóság, mivel mindkét település azonos főúri család, a Schönbornok birtokához tartozott.

A 20. századi rendszerváltások során Beregszász levéltári iratai nagyrészt megsemmisültek. Már az 1921. évi csehszlovák iratvizsgálat alkalmával feljegyezték az óriási hiányokat, s pótolni később sem sikerült azokat. 1921-ben a városházán két jegyzőkönyvet találtak a városi levéltár maradványaként. Megállapították, hogy 1919 húsvétján a románok betörtek a levéltár helyiségeibe és ott nagy kárt tettek. A cseh megszállás idején teljesen kiürítették a levéltár termeit, számos iratkötegnek ekkor veszett nyoma. Tehát az egykor példásan rendezett beregszászi levéltár anyaga osztozott a vidék többi levéltárainak viharos történetében. Már az 1920- as években felmerült a levéltár rekonstrukciójának a kérdése, de az mind a mai napig nem valósult meg.

Munkács városában az első archívumi rendezés Váry László nevéhez fűződik, aki az 1830-as években nagy hozzáértéssel okmány-kollekciót állított össze Munkács város dokumentumaiból (1376-1850). A város levéltárának múltja egyébként a 15. századra vezethető vissza, amikor a felső-magyarországi városok fellendülésnek indultak. Az okiratokat ettől fogva gondosan gyűjtötték és őrizték. A városi tanács és a sedria üléseit ekkoron a mindenkori városi bíró lakásán tartották. O őrizte a városládát, amely a jegyzőkönyveket, a legfontosabb oklevelek és dokumentumok gyűjteményét, valamint a város pecsétjét is tartalmazta.

A városházára a 18. század végén költözhetett át a levéltár. 1904-ben megépítették a jelenlegi városházát, ahol az archívum is berendezkedett. Ezzel egyidejűleg egyesítették a levéltárat az iktatóhivatallal. Amint már említettük, korábban a városi bíró volt a levéltáros, később a főjegyző, aki ezért a szolgáltatásért honoráriumot is kapott. Az 1921-ben történt levéltári vizsgálat alkalmával rendben találták az oklevelek, a privilégiumok és az egyéb okiratok gyűjteményét, valamint a városi testületi ülések jegyzőkönyveit, Bereg vármegye határozatainak és rendeletéinek gyűjteményét, a városi bíróság aktáit, a végrendeleteket és a nemességi ak8