Miszjuk Mihajlo - Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár Beregszászi Osztályának magyar provenienciájú fondjai és leírási egységei 1918/1919-ig és 1938–1944/1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 2. (Budapest, 2014

Bevezetés

tákat. Egyébként a munkácsi levéltár a legszakszerűbben rendezett városi levéltár volt a térségben. Beregszászhoz hasonlóan itt is kialakították a titkos levéltárat. Ebben a gyűjteményben őrizték a vidék legkorábbi eredeti oklevelét, Erzsébet királynő pecséthasználatot engedélyező 1376-ben kelt privilégium-levelét. Sajnos az értékes oklevél a 20. századi rendszerváltások során elveszett. A nyilvános levéltári iratcsoportot a jegyzőkönyvek, a közigazgatási és az igazságszolgáltatással kapcsolatos iratok alkották.

Ugocsa vármegye levéltárának állapotáról 1774-ből ismerjük az első jelentést. A levéltár sorsát megpecsételte, hogy Ugocsa vármegyét többször Bereg vármegyéhez csatolták (1566-ban, 1786-1790, valamint 1850-1860 között). Az egyesítések az iratok Bereg megyébe való szállítását is jelentették, ahol rendszerint nem kerültek rendezésre. A 18. század végéig Ugocsa vármegyében a többi törvényhatósághoz hasonlóan, a vármegyei közgyűlések színhelyein, vagy a vármegyei jegyzőnél őrizték az iratokat. Alapvető változás 1798-ban, az új megyeháza megépülését követően következett be. Ekkor az iratokat is az új helyre szállították át. A levéltárat alaposan ismerő Szirmay Antal, aki 1805-ben latin nyelven megírta Ugocsa vármegye történetét, a levéltárat vándorlevéltárnak nevezte. Az utolsó egyesítést követően a rendezetlen vármegyei iratokat 1863-ban visszaszállították Ugocsa vármegye székhelyére. Ezek ekkor a vármegyeháza három szobáját foglalták el. A szállítások idején sok irat elkallódott, a kötetek megmaradtak, de az akták jó része eltűnt. A következő nagy csapás 1919. évben érte a levéltárat. A rövid ideig tartó román uralom alatt a román katonaság nagy kárt tett ezen vármegye iratanyagában is. Ekkor tűnt el az ugocsai híres éremgyűjtemény és a Rákóczi idejéből maradt két zászló is. A csehszlovák éra idején pedig meggondolatlanul selejtezték az iratok tömegét. Egy 1943. évi megállapítás szerint a levéltár rendezésre szorult, levéltárosát, nevezetesen Bekény Istvánt épp, hogy kinevezték, máris frontszolgálatra osztották be és csak 1943 közepén térhetett haza. O tájékoztatta a közvéleményt a levéltári állapotokról, beszámolva arról is, hogy a nagy veszteségek ellenére a levéltár gyarapodott is.

1945-ben a halmi és nagyszőlősi járás községei közöl 15-öt (Batacs-Bätarci; Csedreg-Cidreag; Kisgérce- Gherja Mircä; Halmi-Halmeu; Bábony ma Kisbábony-Babesti; Bocskó-Bocicau; Nagygérce-Gherta Maré; Kökényesd-Porumbe^ti; Turc-Turt; Komlós-Comláu§a; Avaspatak-Valea Seacá; Tamásváralja-Tämä§eni; Nagytama-Tarna Maré; Túrterebes-Turulung; Dabolc-Dobolj) Romániához csatoltak.

Az első jelentés Máramaros vármegye levéltáráról 1772-ben készült, s e szerint az iratok rendezésre szorultak. Ezt követően a máramarosi levéltárban hosszú ideig tartó rendezés vette kezdetét, amelynek befejezése Petrovay György levéltáros-genealógus nevéhez fűződik. A vármegyei levéltár iratanyaga a Romániához került Máramarosszigeten maradt, amit a későbbiekben a román hatóságok Nagybányára szállítottak át. Ezért a Kárpátaljai Állami Levéltárban a máramarosi öt koronaváros iratanyagán kívül csak jelentéktelen iratanyag maradt ebből a régióból. Az 1938-1939. évi változások jegyében újraszervezték Máramaros levéltárügyét is. A kárpátaljai területi kormányzói biztos Valkovics Józsefet Huszt székhellyel a máramarosi közigazgatási kirendeltséghez főlevéltárossá nevezte ki.

A máramarosi koronavárosok (Hosszúmező, Huszt, Máramarossziget, Técső és Visk) levéltárát 1814 körül alakították ki, amely gazdag iratanyagot tartalmaz elsősorban a koronavárosok köztörténetére, és igazságszolgáltatására vonatkozóan. A levéltárat Técsőn szervezték meg, de a kiadás költségeit az öt város között egyenlően osztották szét. Kiemelkedő levéltárosai közé tartozott az 1841-ben elhunyt Gazela János, akinek halála után a levéltári teendőket egy ideig Técső város főbírája, László Mihály látta el. A levéltár anyagát 1920 után a csehszlovák központosítás következtében a munkácsi Lehoczky Múzeumba szállították, s a múzeum akkori vezetőjének, Jankovics Jánosnak a kezelésébe adták. Az iratanyag rendezését csak 1945 után végezték el, de akkor már a szovjet levéltári rendszer alapján.

A vármegyei és a városi levéltárakon kívül egyházi levéltárak is voltak Kárpátalja területen. Ezek közül a leggazdagabb és a legrendezettebb a Munkácsi Görög Katolikus Püspökség és a Munkácsi Csernekhegyi (bazilita) Kolostor levéltára és könyvtára volt. A mai kárpátaljai terület talán legrégebbi levéltárának a csernekhegyi bazilita kolostor gyűjteményét tekinthetjük. Jellemző, hogy ennek a levéltárnak az anyagai hiánytalanul megmaradtak.

Hosszú ideig az 1646-ban alapított Munkácsi Görög Katolikus Püspökség iratanyagát is a csernekhegyi kolostorban őrizték, mivel a püspöki rezidencia is itt működött egészen 1752-ig. Itt dolgoztak a vidék első egyháztörténészei, mint például Bazilovics János és Lucskay Mihály. A püspökség iratanyaga ma is a legnagyobb gyűjtemény a Kárpátaljai Állami Levéltárban. Mivel 1775-ig a püspök(ség)nek nem volt állandó székhelye, addig nem is hoztak létre egyházmegyei levéltárat. Az egyházmegyei levéltár megalapítójának sokan Bacsinszky András püspököt tartják, aki gondoskodott az oklevelek tárolásáról és gyűjtéséről. A le9