Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Szófia
alapján készült, amelyet a Városi Elöljáróság hagyott jóvá. Később W. Bartel mérnök építészcsoportja készített újabb telekkönyvi vázlatot. (Ez utóbbit az első világháború után többször helyesbítették 1923-ig, annak arányában, ahogy a rend helyreállt és új területeket csatoltak a városhoz.) Az 1879-ben készült kataszteri térkép S. Amadier és V. Raublan mérnökök munkája. A külföldi műszaki szakemberek segítségével megindult a tudatos városépítési munka. Az ún. Batemberg-tervben az utcákat egyenesre és egymásra merőlegesen tervezték meg. A terv megtartotta az 1878 előtt létesített öt főútvonalat, amelyek a városközpontba vezettek, a régi védőárok helyére pedig körutat tervezett. A terv megvalósításához azonnal hozzákezdtek. 1885 után pedig nagyobb arányú intézkedésekre került sor a teljes terv megvalósítása érdekében, különösen Petkov Dimitrov polgármester hivatali tevékenységének időszakában, aki 1888 és 1893 között létrehozta Szófia ma is élő útrendszerét. Amadier 1880-1881-es terve csak az 1878-as felszabadításig kialakult város területére vonatkozott. A gyors fejlődés új rendezési tervek elkészítését tette szükségessé. A török alóli felszabadulástól kezdve szinte évenként újabb rendezési tervek készültek. 1888-ban készítették el ún. csatlakozó tervként a szófiai pályaudvar körüli területek: Banisova, Konjovica, Butana és Doktorszki Pametnik (Doktoremlékmű) terveit. A fejlődést a közművek építése is jelzi: 1890-ben készült el a város modern vízvezetéke, 1900-ban vezették be a villanyvilágítást. A XIX. század végén az építészetben az ún. „bolgár reneszánsz” stílus bontakozott ki, ugyanis az ún. „török korszak” miatt a nagy európai stílusirányzatok megjelenése megkésett. Az önálló nemzeti lét kifejezésére sajátos nemzeti hatással ötvözött stílus hódított tért, elsősorban a középítkezés terén. A napjainkban meglevő védett épületek jelentős része e kornak alkotása. A XX. század városfejlesztése a harmincas évekre válik központilag szervezetté. Az általános városrendezési terv előkészítésére 1932-ben alakították meg a szófiai Városi Tanács mellett működő telekkönyvi hivatalt. Az 1933. évi rendezési terven már az összes csatolt terület szerepel, az 1934. évi terv pedig a Szófia város beépítéséről szóló törvényjavaslat alapjának tekinthető. A feladattal A. Mussmann drezdai professzort bízták meg. A Mussmann-tervet 1938-ban hagyták jóvá, de a második világháború kitörése miatt már nem került sor megvalósítására. Az új városrendezési terveknek megfelelően új többemeletes középületek, kereskedelmi és lakóházak létesültek: a Bolgár Nemzetgyűlés épülete (Ivanovics, 1884), a Hadsereg Klub (1895-1900, ma a Bolgár Néphadsereg Központi Székháza), az Alekszandar Nevszki-székesegyház (1904-1912, A. N. Pomerancev és N. Lazarov építészek), a Hali (Vásárcsarnok, 1910, P. Torbov), a Szinódus épülete (1906-1908, P. Morucsilov, J. Milanov), a Nemzeti Színház (1907, Fellner és Helmer), a gyógyfürdő (1913, Momcsilov) stb. A külvárosokban tervszerűtlen építkezés folyt. Az első világháború után ismét a városközpont fejlődött tovább, a bíróság épülete (1919-1940, P. Kojcsev), a Bolgár Nemzeti Bank (1934-1939, J- Vaszilev és D. Collov), a Mezőgazdasági Minisztérium (1929, N. Lazarov és J. Popov), a Bulgária szálloda és hangversenyterem (1937, Sz. Belovszki és I. Dancsov), a Belügyminisztérium (1934-1936, D. Bacsarov) stb. Ezzel párhuzamosan indul meg a tervszerű utcakövezés, közvilágítás, fásítás, villamosvonalak, vízművek és csatornázás kiépítése. A második világháborúban Szófiát sok bombatámadás érte (1941-1944), majd a Vörös Hadsereg 1944-ben felszabadította az országot. Ezt követően azonnal hozzákezdtek a főváros gyors újjáépítéséhez. A fejlesztésére vonatkozó új tervet Luben Tonev építész vezetésével készítették el, e szerint hajtották végre a város rekonstrukcióját is. Sok új létesítmény épült: a Cirill és Metód Nemzeti Könyvtár (1949-1958, Vaszilev és Collov), a Sztambolijszki Alekszandar emlékház operateremmel (1954, L. Paraskevanov), a Bolgár Távirati Iroda épülete (i960, E. Cidarov), a 3. sz. városi kórház (i960, P. Ananjev). Üj városközpont is épült. A főváros rohamos szociális és gazdasági fejlődése átfogó városrendezési terv elkészítését tette szükségessé. Az 1960-as terv a város komplex fejlesztését irányozza elő, s mind a mai napig érvényes. Szófia építkezéseit 1878-tól 1944. szeptember 9-ig az Építési Tervezőhivatal, a Kataszteri Hivatal stb. irányították. 1944. szeptember 9. után ezt a tevékenységet Szófia Város Tanácsa, illetve Szófia Építési, Tervezési és Városrendezési Főigazgatósága vette át. 1953-ban a Községgazdálkodási, Építési és Városrendezési Minisztériumban megalakították az „építészeti örökség” osztályát, amit 1954-ben a Népművelésügyi Minisztérium Múzeumi és Műemléki Főosztályához csatoltak. A Minisztertanács 1957-ben a főosztályt a Műemlékek Nemzeti Intézetévé változtatta. Feladata az építészeti emlékek összeírása, védelme és helyreállítása. A Minisztertanács 1976. június i-én kelt 36. számú határozata 526 épületet védetté, az antik Ulpia Serdica és a középkori Szredec területeit védett építéstörténeti együttesekké nyilvánította. IRODALOM ytCPEFIBAHE H EJ IATOyCTPOflBAH E HA E'bJirAPCKATA ctojihiia nPE3 1879-1893 r [A bolgár főváros 1879-1893 közötti fejlődése és városrendezése]. Kivonat a Szófiai Városi Tanács gyorsírásos jegyzőkönyvéből. Szófia, 1895, 50 p. 311 SZÓFIA
