Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Ankara
\---------------------7 Ankara A Török Köztársaság fővárosa, az Anatóliai-fennsíkon, 900 méter tengerszint feletti magasságban, az Ankara és Cubuk folyók egyesülésénél, több kereskedelmi út találkozásánál fekszik, az északi szélesség 40°-án és a keleti hosszúság 33°-án helyezkedik el. Éghajlata kontinentális, egész évben kevés csapadékkal. Lakóinak száma 1,7 millió, az elővárosokéval eléri a 2 milliót. Nem állapítható meg pontosan, mikor létesült az első település Ankara területén. Tudomásunk szerint számos kultúra keletkezett e helyen, a város a történelem előtti idők óta folyamatosan fennáll. A régészeti kutatások szerinti legkorábbi települések, amelyek a mai Etiyoku$u, Ahlatbeli, Karaoglam és Kofumbeli környékén találhatók, a paleolitikumból származnak. A hettita időszakból (i. e. 2000-1200) nincs egyértelmű adat a település helyére és nagyságára vonatkozóan. Annyi bizonyos, hogy a mai citadella helyét már felhasználták katonai célra; E. Mamboury útikönyve szerint a citadella belső részét (Igkale) a hettiták erődítményül választották. Ankara a frígiai korban (kb. i. e. XIII-VI. sz.) vált állandó településsé. A városban és környékén talált leletek igazolják Pausianus állítását, miszerint a várost a frígiai Midász király alapította. A frígiai királyság fővárosa ugyan Gordion volt, de stratégiai helyzeténél fogva Ankara is fontos szerepet játszott. Bizonyítják ezt a városban talált tumuli (sírok) is. A kor kiváló ismerője, O. Üstiinkök szerint annak ellenére, hogy a Citadella alapos feltárása még nem történt meg, valószínűsíteni lehet a Citadella helyén állt frígiai erődöt. A frígiai és a galata kor közötti átmenet dokumentumai hiányosak. Feltételezhetően azonban a lídiai és a perzsa időszakban sem csökkent a város stratégiai jelentősége. Tudjuk azt is, hogy Nagy Sándor i. e. 300-ban katonáival egy rövid időre megállt a városban. Egyes történészek szerint a város neve a frígiai ankor (szigony) szóból származik. Ezt a feltevést bizonyítják a térségben talált, szigonyt ábrázoló pénzérmék. Nagy Sándor idejében a város neve Ankyra, ezt követően pedig: Ankari, Enguriye, Enguru, Angora és végül Ankara. I. e. 278-ban a galaták hódították meg Ankarát és egy galata törzs, a tektoszászok telepedtek le a városban. A tektoszászok uralma i. e. 29-ig tartott. Ez idő alatt épült ki a Citadella környéke. I. e. 28-ban Augustus Ankarát a római birodalomhoz csatolta és Galatia fővárosává tette. A város ekkor kezdett növekedni és gazdagodni. Különösen az időszámítás utáni első és második században folytak nagyszabású építkezések. Augustus császár biztosította a város autonómiáját, melynek lakossága a római hódítás időszakában százezer fő volt. Mamboury szerint a legkorábbi római erődítményeket, így az akropoliszt és a város katonai negyedeit Caracalla építtette i. sz. 211 és 217 között. A létesítményeket az idők során számtalanszor átépítették. Az antik Ankara egybeesik a citadella területével, a római korszak emlékei: a Hacibayram-mecset mellett álló Augustus-templom megmaradt két oldalfala és portikusza, valamint a kormányzói palota előtti 15 m magas Julianus-oszlop. A fellendülés a harmadik század második feléig tartott. Ekkor, a római birodalom hanyatlásával egyidőben, portyázó barbár törzsek támadtak a városra, és a város lakóinak száma jelentősen csökkent. A negyedik században a bizánci birodalom próbálta meghódítani a várost. A hol sikeres, hol sikertelen támadások egészen 620-ig sűrűn ismétlődtek, amikor is a szunniták foglalták el Ankarát. 654-ben a város ideiglenesen az arabok kezébe került, végül a bizánciak hódították meg. A bizánciak többször újjáépítették és megerősítették a város erődítményeit. A manziker háború után, 1073-ban a törökök foglalták el Ankarát. 1143-ban a szeldzsukok ellenőrzése alá került. Keykavus szeldzsuk ANKARA 31
