Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Ankara
szultán a XIII. század közepén ismét újjáépítette az erődítményeket. Más anatóliai városokkal ellentétben - mint például Konya, Sivas és Erzurum - Ankara nem vált jelentős várossá, mivel túl közel feküdt a bizánci határhoz. Az 1242-es kuzadagi ütközet után a mongolok törtek be Elő-Azsiába, és bizonytalan időszak következett. Ennek ellenére számtalan új mecset épült, különösen nevezetes az Arslanhe, mely szabálytalan alakú kövekből épített, szeldzsuk díszítésű, háromajtós épület. A bejárat feletti felirat 1290-es keltezésű. Jelentős az Ahyakupmecset, amely valószínűleg 1291 előtt épült, és 1392-ben alakították át. A város fejlődése azonban nélkülözte az összefogó politikai erőt, és hamarosan több részre szakadt, ezeket az Ahi hercegek, a dervis rend leszármazottai irányították. A politikai zűrzavar 1308-ig tartott, ekkor a mongol ilhani törzs foglalta el Ankarát. Az Ahi hercegek azonban továbbra is fontos szerepet játszottak a város életében. A köztük és az oszmán királyi család között kötött házasságok révén kialakult szoros kapcsolatnak köszönhetően Ankara harc nélkül csatlakozott 1360-ban az oszmán birodalomhoz. Az oszmán birodalom fővárosa Isztambul volt. Stratégiai szempontok miatt felmerült a főváros áthelyezésének gondolata, de Ankara neve ekkor még nem került szóba. Az oszmán birodalomban Ankara újra erősödni és virágozni kezdett. A városi helyhatóság a rumi naptár szerinti 1340. február 16-án kiadott törvénye alapján jött létre, a város élén kormányzó állt. A XIV. században Ankara a birodalom kötelékébe tartozó ankarai szandzsák központja lett. Az e korból származó építészeti emlékek közül jellegzetes a Bedesten (piactér), amelyet Mehmet szultán uralkodása alatt Nagy Mehmet pasa nagyvezír építtetett a citadella délnyugati végében (1464-1471). A Bedesten helyreállított részeiben múzeumot rendeztek be, igen jelentős hettita leletanyaggal. Egyes tanulmányok szerint 1552-ben a város mintegy 2200 épületében 10-15 ezer fő lakott. Az oszmán korszak építészeti emlékei közé tartozik a Bedestenről a hegynek induló utcán álló vendégfogadó, a Kursunlu Han, amely tipikus példája a XV-XVI. sz.-i építészetnek. E korban keletkezett a feltehetőleg Karca bej által 1427-ben építtetett mecset. Megemlítendő a Cenabi Ahmet pasamecset (1565), melyet Anatólia helytartójáról neveztek el, s egyik ritka példája a kupolás mecsetnek. Az Augustustemplom kertjében álló vakolatlan épület a Hacibayrammecset, amely valószínűleg a XV. század első felében készült. A nagymufti Mehmet Ankaravari által emeltetett Zincirli-mecset az 1680-as évek körül ankarai kőből és téglából épült. Az oszmán birodalom e virágzó korszakában az igények kielégítésére hamarosan női ruhaneműeket előállító textilközpont alakult ki, a várost a kézműipar és a keleti kereskedelem egyik legfejlettebb központjaként tartották számon. Erről az időről csak néhány nyomat maradt meg, közülük a legfontosabb Amszterdamban található. Az oszmán birodalom hanyatlásával összefüggésben a XVIII-XIX. században és az ipari forradalom hatására elsorvadt a város kézműves ipara, csökkent kereskedelmi szerepe. Az 1892-ben megépült vasút csak betetőzte ezt a folyamatot, a város az iparcikkek behozatalára szorult, amelyet csekély mértékű mezőgazdasági kivitellel ellensúlyozhatott. Evlija Cselebi útinaplójából tudjuk, hogy a XVIII. században Ankarának 30 000 lakosa és 6600 épülete volt, de a XIX. század elején sem élt területén több mint 50 000 lakos. A korabeli városképet Dernschwam rajza, Pitton de Tournefort és Tavernier nyomata, valamint von Winkle 1839-ből származó térképe őrizte meg. Az első világháború idejére Ankara már teljesen elvesztette a kereskedelemben betöltött korábbi szerepét és ipara is hanyatlásnak indult, lakossága Nemsians szerint harmincezerre csökkent. Az 1920-as években kis, unalmas városka, egyetlen dologról nevezetes csupán: menedéket nyújtott a forradalom vezetőinek, majd a reformmozgalom idején itt összpontosult a politikai tevékenység. Kemal Atatürk 1919. december 27-én érkezett Ankarába, ahol ekkor a Nemzeti Függetlenségi Front egyik irodájának kirendeltsége dolgozott, és a XII. hadtest főparancsnoksága állomásozott. Atatürk meghívására a nemzetgyűlés itt tartotta meg első előkészítő értekezletét 1920. március 19-én, s 1920. április 23-án a köztársaság kikiáltásával új korszak kezdődött az ország életében. A köztársaság kikiáltása előtti kor pontos városnagyságára vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésünkre. Az egyetlen biztos adat, hogy a citadella a város egész története során fennállt. Az első említésre méltó terjeszkedés a vasút megnyitásakor történt. A rendelkezésre álló adatok szerint a citadella környékén a beépített terület nagysága 105 ezer m2 volt. A lélekszám az első világháborút és az 1917-es tűzvészt követően 1920-ban kb. 20 000- re csökkent. A köztársaság kikiáltása után ugrásszerűen nőtt a beépítettség mértéke. Míg 1927-ben 3, addig 1944-ben 19,1970-ben 130, 1978-ban pedig 215 km2-nyi terület tartozik a városhoz. 1923-ban Ankarát a fiatal köztársaság fővárosává nyilvánították. A városi életkörülmények azonban kezdetben nagyon szegényesek voltak, kevés volt az út, a lakó- és középület, Ankarát nehezen lehetett megközelíteni, és nem létesültek még közművek ( villany, gáz stb.). A második világháborúban aztán bebizonyosodott, hogy stratégiai szempontból helyesen választották meg az új fővárost; az Égéi-tengerpart, a Földközi-tenger vagy Kelet- Anatólia megközelítése Ankarából könnyebb volt, mint Isztambulból. Ankara, a főváros, gyors fejlődésnek indult; minisztériumok és más közintézmények létesültek, s az új hivata32 EURÓPAI FŐVÁROSOK
