Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Valletta
Valletta a Máltai Köztársaság fővárosa. A máltai szigetcsoport központjának a 14° 23' keleti hosszúság és 35° 56' északi szélesség által meghatározott metszéspont tekinthető. Ez a hely közel esik a Földközi-tenger földrajzi középpontjához. A szigetcsoport legnagyobb szigete, Málta, 243 km2; utána Gozo (67 km2), Gomino (2 km2) és néhány kisebb sziget következik. Valletta hegyfokon fekszik, amely a Grand Valletta Harbour (Nagy Vallettái Kikötő) és a Marsamxett Harbour (Marsamxett Kikötő) között, északkeleti irányban ugrik ki. A város két legmagasabb pontja (55 m) a St James’ Bastion és a St John’s Bastion (Szt. Jakab és Szt. János bástya). A város hossza a városkaputól a St Elmo Pointing 1,25 km, legnagyobb szélessége 0,8 km. 1977-ben Valletta összlakossága 14 096 fő volt, Máltáé pedig 286 242. Valletta közigazgatási és üzleti negyedében (Parlament, Elnökség, minisztériumok, kormányzati hivatalok és irodák stb.) több ezer ingázó dolgozik. Ipara nincs, csupán a jelentősebb újságok szerkesztőségei és nyomdái találhatók a városban. A város területe a falakon belül 55,44 hektár, és a kisebb parkok kivételével teljesen be van építve. A városnak sem önálló közigazgatási szervei, sem önkormányzata nincsen; közigazgatásilag az ország egész területének (Malta, Gozo és Gomino) életét irányító központi kormányzathoz tartozik. Valletta egy szárazföldi és tengeri támadás ellen épített erőd körül alakult ki. A XIX. sz. közepe, a gőzhajózás elterjedése óta a vallettai kikötő a Földközi-tengeren keresztül vezető hajózási útvonalak legfontosabb szénutánpótlási forrása. A Szuezi-csatorna megnyitása (1869) óta az Indiai- és a Csendes-óceán országai felé tartó hajók is érintették. A védelmi igények, az ország irányítása, a tengerentúli kereskedelem és a hajózás határozták meg a máltai főváros gazdasági és társadalmi fejlődését. Valletta lakosságának foglalkozás szerinti összetétele rendkívül vegyes, közülük az alkalmazottak, a nagy- és kiskereskedők alkotják a többségét. A városban levő egyházi szervezetek, az Archbishop’s Curia (Érsekségi kúria) és a St John’s Cathedral (Szt. János-székesegyház, amely a Johannita rend korábbi kolostortemploma volt) irányítják egész Málta egyházi ügyeit, kisebb mértékben Gozo is, amely önálló egyházmegye. A kitűnő kikötőül szolgáló öblök a szigetet kereskedelmi és harcászati fontosságú hellyé tették, s ez meghatározta történelmét is. A vallettai hegyfok történelem előtti időszakának fontos emlékét jelentik a városfal közvetlen közelében a századfordulón talált kocsinyomok, melyek egy olyasféle kerék nélküli, csúszótalpas járműtől származnak, amelyeket a máltai bronzkor Borg in-Nadur korszakában (i. e. 1450-800) használtak. A város helyén már a római, majd a bizánci birodalom idején is település volt, amely a Szicília és Afrika közötti tengeri átjárót őrizte. E feladat ellátására az arab, majd normann fennhatóság alatt álló szigeten először egy kis tornyot építettek. 1552-ben ennek a helyére a katonai és vallási célú johannita lovagrend (mely 1530-ban kapta meg a szigetet, s a törökök ellen harcolt a Szentföld visszaszerzéséért és kórházakat alapított a keresztesek részére) erődöt emelt a Grand és Marsamxett kikötők bejáratánál. Itt állomásozott a rend flottája is. Az erődöt St Elmónak nevezték. A johanniták később itt várost alapítottak. A város stratégiailag fontos szerepét hangsúlyozta, hogy a johanniták flottája a Grand Harbourban állomásozott. 1565-ben a rend vereséget mért a törökökre, és 1566-ban a magister, Jean Parisot de la Vallette lerakta a mai város alapkövét. Ekkor nyilvánították a települést Málta fővárosává. A máltaiak a köznapi beszédben a várost Ilbeltnek, azaz városnak nevezik. Röviddel azután, hogy elhatározták Valletta felépítéVALLETTA 315 Valletta
