Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)

Valletta

Valletta a Máltai Köztársaság fővárosa. A máltai sziget­­csoport központjának a 14° 23' keleti hosszúság és 35° 56' északi szélesség által meghatározott metszéspont tekinthető. Ez a hely közel esik a Földközi-tenger föld­rajzi középpontjához. A szigetcsoport legnagyobb szigete, Málta, 243 km2; utána Gozo (67 km2), Gomino (2 km2) és néhány kisebb sziget következik. Valletta hegyfokon fekszik, amely a Grand Valletta Harbour (Nagy Vallettái Kikötő) és a Marsamxett Harbour (Marsamxett Kikötő) között, északkeleti irányban ugrik ki. A város két leg­magasabb pontja (55 m) a St James’ Bastion és a St John’s Bastion (Szt. Jakab és Szt. János bástya). A város hossza a városkaputól a St Elmo Pointing 1,25 km, legnagyobb szélessége 0,8 km. 1977-ben Val­letta összlakossága 14 096 fő volt, Máltáé pedig 286 242. Valletta közigazgatási és üzleti negyedében (Parlament, Elnökség, minisztériumok, kormányzati hivatalok és iro­dák stb.) több ezer ingázó dolgozik. Ipara nincs, csupán a jelentősebb újságok szerkesztőségei és nyomdái ta­lálhatók a városban. A város területe a falakon belül 55,44 hektár, és a ki­sebb parkok kivételével teljesen be van építve. A város­nak sem önálló közigazgatási szervei, sem önkormányzata nincsen; közigazgatásilag az ország egész területének (Malta, Gozo és Gomino) életét irányító központi kor­mányzathoz tartozik. Valletta egy szárazföldi és tengeri tá­madás ellen épített erőd körül alakult ki. A XIX. sz. közepe, a gőzhajózás elterjedése óta a vallettai kikötő a Földközi-tengeren keresztül vezető hajózási útvonalak legfontosabb szénutánpótlási forrása. A Szuezi-csatorna megnyitása (1869) óta az Indiai- és a Csendes-óceán országai felé tartó hajók is érintették. A védelmi igények, az ország irányítása, a tengerentúli kereskedelem és a hajózás határozták meg a máltai főváros gazdasági és társadalmi fejlődését. Valletta lakosságának foglalkozás szerinti összetétele rendkívül vegyes, közülük az alkal­mazottak, a nagy- és kiskereskedők alkotják a többségét. A városban levő egyházi szervezetek, az Archbishop’s Curia (Érsekségi kúria) és a St John’s Cathedral (Szt. János-székesegyház, amely a Johannita rend korábbi kolos­tortemploma volt) irányítják egész Málta egyházi ügyeit, kisebb mértékben Gozo is, amely önálló egyházmegye. A kitűnő kikötőül szolgáló öblök a szigetet kereske­delmi és harcászati fontosságú hellyé tették, s ez megha­tározta történelmét is. A vallettai hegyfok történelem előtti időszakának fon­tos emlékét jelentik a városfal közvetlen közelében a századfordulón talált kocsinyomok, melyek egy olyasféle kerék nélküli, csúszótalpas járműtől származnak, ame­lyeket a máltai bronzkor Borg in-Nadur korszakában (i. e. 1450-800) használtak. A város helyén már a római, majd a bizánci birodalom idején is település volt, amely a Szicília és Afrika közötti tengeri átjárót őrizte. E feladat ellátására az arab, majd normann fennhatóság alatt álló szigeten először egy kis tornyot építettek. 1552-ben ennek a helyére a katonai és vallási célú johannita lovagrend (mely 1530-ban kapta meg a szigetet, s a törökök ellen harcolt a Szentföld visszaszerzéséért és kórházakat alapított a keresztesek részére) erődöt emelt a Grand és Marsamxett kikötők bejáratánál. Itt állomásozott a rend flottája is. Az erődöt St Elmónak nevezték. A johanniták később itt várost alapítottak. A város stratégiailag fontos szerepét hang­súlyozta, hogy a johanniták flottája a Grand Harbourban állomásozott. 1565-ben a rend vereséget mért a törökökre, és 1566-ban a magister, Jean Parisot de la Vallette le­rakta a mai város alapkövét. Ekkor nyilvánították a te­lepülést Málta fővárosává. A máltaiak a köznapi beszéd­ben a várost Ilbeltnek, azaz városnak nevezik. Röviddel azután, hogy elhatározták Valletta felépíté­VALLETTA 315 Valletta

Next

/
Thumbnails
Contents