Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Stockholm
A XVI. század végén a város lakossága valószínűleg elérte a 8000-9000 főt. Svédország első jelentős hadiflottáját a XVI. század végén kibővítették és átköltöztették a mai Blasieholmenre. Vasa Gusztáv uralkodása alatt (1523-1560) a vár és a várfal tovább épült. A vár tornyát, a Tre Kronor (Három Korona) tornyot 1554-ben magasították, majd 1588- ban még magasabbra építették, a város északi és déli bejáratánál pedig megerősítették a bástyákat. Az 1530-as években két kerek tornyot építettek Riddarholmen szigetén; ezek ma is állnak. Az egyiket, tévesen, Birger Jarl-toronynak hívják, a másikat pedig a Wrangel-palotába (ma a Svéd Fellebbviteli Bíróság) építették be. A Stadsholmenen ismételt rendeletekkel próbálták meggátolni a faépületek elterjedését. 1582-ben a városban 429 kőház és 164 favázas, illetve faépület volt. A XVI. század vége felé kezdték beépíteni a városfalon túli területeket is. Az első két állandó település, Norrmalm és Södermalm a várost környező homokos területen, a maimaron jött létre a várostól északra, illetve délre. Itt még szinte kivétel nélkül fából épültek a házak. Norrmalmban főleg királyi alkalmazottak építkeztek; a reformáció után más egyházi birtokokkal együtt e terület a korona tulajdonába került. A XVI. század végére Norrmalmot városi foglalkozásokat űző polgárok népesítették be, ezért Norrmalm Norre Förstaden (Északi Külváros) néven 1602-ben városjogot kapott. Södermalm - a déli település - viszont már a XIII. század óta Stockholm tulajdonának számított, polgárait szoros kötelékek fűzték az anyavároshoz. A reformáció hatására 1527-ben elrendelték a maimaron épült templomok és a Szent Klára-zárda lerombolását. A döntés egyik oka az volt, hogy az erődítmények számára építőanyagra volt szükség. III. János uralkodása idején a maimaron új templomok építését kezdték meg, gyakran az előzőek helyén. 1572 és 1590 között H. van Hufwen és Willem Boy építőmesterek építették a Szent Klára-templomot. Valószínűleg Willem Boy volt eredetileg a Szent Jakab-templom építője is (az 1580-as évektől 1643-ig). A Mária-templomot szintén az 1580-as években kezdték el építeni, és 1625-től már istentiszteleteket tartottak benne. A XVII. században a harmincéves háborúban aratott svéd katonai sikerek következtében az ország hatalmi helyzete megváltozott. Már a század elején megindult az ország nagyhatalmi szerepének megfelelő belső átalakulás. 1619-ben javasolták a helyi városi önkormányzat újjászervezését. Az 1620-as évek elején számos új város alapításához kezdtek. Az állam tudatosan fejlesztette Stockholmot. A kormányt Stockholmba vonták össze, kormányhivatalokat alapítottak, és felállították a város állandó tanácsát. A város 1636-ban nagy jövedelmeket biztosító kiváltságleveleket kapott. 1634-ben új városi kormányzási formát vezettek be, felállították a stockholmi överstäthällerambetet (Főkormányzói Hivatal). 1636-ban lépett életbe a városi közigazgatás korszerűsített formája. A lakosság száma igen gyorsan növekedett. 1620-ban a város lakossága még csak 10 000 fő, 1660-ban pedig már 40 000. A városba vonták össze a svéd fegyveres erőket, ami ösztönözte a fegyvergyártást és sok munkaalkalmat teremtett. A svéd nemesség Stockholmba költözött, és a háborúban meggazdagodva palotákat épített, ami még több munkaerőt vonzott a városba. A külkereskedelem óriási mértékben fellendült, külföldi kereskedők, művészek és mesteremberek özönlötték el a várost, hogy kiaknázzák az új piacot. A lakosság növekedése természetesen új házak építését tette szükségessé. A zsúfolt Stadsholmenről sokan kiszorultak, a régi középkori városfal is elöregedett. A város határait jelentősen kiterjesztették. Az Északi Külvárost 1635-ben a városhoz csatolták. 1639-1640-ben a Korona a mai östermalm területét a városnak adományozta építkezés céljaira. Az 1640-es években sor került Kungsholmen bekebelezésére is. A külvárosok fejlesztésére korszerű reneszánsz várostervek készültek, egyenes utcákkal és négyszögletes háztömbökkel. A tervek megvalósítása során a külvárosok korábbi településszerkezete teljesen eltűnt. A szabályozás szinte valamennyi telektulajdonost érintette. Számtalan épületet kellett lerombolni vagy elköltöztetni, s a város költségvetését súlyosan megterhelte az új úthálózat kiépítése. 1636-ban kinevezték Stockholm első városi főépítészét Anders Torstensson személyében, s ezután nagymértékben felgyorsult a rendezési munka a külvárosokban. Körülbelül 1650-re - legalábbis nagyjából - befejezték az első kijelölt terület felparcellázását. A század folyamán a munka folytatódott s a város határai tovább terjedtek. A lázas építkezés az Óvárosra is kiterjedt. A város nyugati része az 1625-ös tűzvész alkalmával leégett, s ezt a területet teljesen új tervek szerint építették újjá. Ekkor alakult ki a mai Stora Nygatan egyenes és széles főútvonala. A XVIII. században a város keleti látképe is megváltozott, tornyokat és városfalakat romboltak le, és a Skeppsbron mentén kőből előkelő házsor épült. A városban csaknem minden második ház újjáépült, vagy legalább új portált és új homlokzatot kapott. Az építkezés első szakaszának uralkodó stílusa a németalföldi reneszánsz, amelynek jellegzetessége a nyeregtetős, terjedelmes homokkő ornamentikával díszített téglaház. Az épületeken gyakran külföldről szerződtetett építőmesterek és kőművesek dolgoztak. Az első szakasz legjobb állapotban maradt épületei a Schantz-ház a Stortorgeten és a Peterson-ház a Munkbronon. Jacob de la Gardie híres házát, a Makalöst, amely Norrmalmban a Kungstradgardenben (Királyi Kert) található, STOCKHOLM 299
