Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Róma
mértékben gazdagodott a vatikáni és a capitoliumi gyűjtemény. A híres „kelemeni kurzusok” megindításával új lendületet vett a S. Luca Akadémia tevékenysége, amelynek a város építészeti kultúrájának növekedésében is része volt. Számos, elsősorban középkori templom restaurálása kezdődött ebben az időben, nehézkes stukkókkal és más építészeti díszítményekkel kívánták modernizálni a templomokat, mivel értetlenül kezelték a kereszténység előtti, illetve a középkori építészet alkotásait. Városrendezési szempontból jelentős érdeme volt Kelemen pápának a Porto di Ripetta és a középkor óta részben meglevő S. Girolamo degli Schiavini-templom melletti lépcsősorrendszer megépítésében. Egy nagy teraszos lépcsősor tervei is elkészültek ebben az időben, amely XIII. Benedek (1724-1730) idején épült meg, a Piazza di Spagna, összeköttetést teremtve a Trinitá dei Monti-templommal. A lépcsősor megtervezésére pályázatot írtak ki. A győztes építész De Santis volt, míg Specchi a Ripetta kaput építhette meg. E két alkotás szervesen illeszkedett a sixtusi tervekhez. XIII. Benedek pápa érdeme, hogy Filippo Raguzzini építész Rómába költözött. Legérdekesebb alkotásai közül megemlítendők a Szent Ignác tér rendezése, a S. Gallicano kórház, a S. Filippo Neri konvent a Via Giulián, valamint a S. Maria della Quercia. A XVIII. század első harmada, jóllehet lassúbb ütemben, de helyet adott néhány jelentős építészeti mű megszületésének: pl. a Pichini-paloták, a S. Luigi Salviati-templom stb. XII. Kelemen pápa (1730-1740) felújította a pápai hagyományt, és nagy erővel látott hozzá a régészeti alkotások gyűjtéséhez, megnyitva az első nyilvános múzeumot a Capitoliumon. Egész Itáliából toborzott művészeket, régészeket, építészeket, és néhány fontos templom szerkezeti változtatását határozta el: SS. Celso e Giulianoa nagy bazilikák, így a S. Giovanni in Laterano, a S. Croce in Gerusalemme, a S. Maria Maggiore homlokzatának átalakítását. Ez utóbbi munkálatait Ferdinando Fuga végezte, aki a Quirinalén levő Palazzo Consulta építésére is megbízást kapott, továbbá felkérték az ott levő XV. századi palota befejezésére. XII. Kelemen pápa legkiemelkedőbb építészeti megrendelése mégis az ún. szűz víz, az Acqua Vergine szökőkútja, a Fontana di Trevi megalkotása volt. XIV. Benedek (1740-1758) és XIII. Kelemen (1758- 1769) pápák keveset kezdeményeztek szűk anyagi lehetőségeik miatt, néhány templom restaurálását tudták csak elvégeztetni. Ilyenek többek között a S. Maria degli Angeli, a Szent Péter-bazilika kupolájának és a Colosseumnak restaurálása. XIV. Benedek a városban kétszázhúsz névtáblát helyeztetett el a kerület nevével és címerével a kerületek határát alkotó utcákban. E munka nyomán született meg 1748-ban Róma várostérképe, amely a legpontosabb dokumentum a XVIII. század építészeti helyzetéről. Ezekben az években még mindig sok palota épült, elsősorban a Corsón: a Cenci-Bolognettipalota a Gesü mellett, a Doria és a De Carolis, ezenkívül a nagy Villa Albani. XIII. Kelemen és XIV. Kelemen (1769-1774) pápaságára nem jellemzőek a nagy építkezések, ők főleg a múzeumi anyag gyarapítását és a meglévő alkotások megóvását tűzték ki feladatul. A század VI. Pius (Braschi) pápaságával (1775-1799) zárul, akit a mecénások közül a legutolsónak szokás nevezni. Uralkodása alatt a romanticizmus előjelei már megnyilvánultak. Ekkor fejeződtek be a nagyobb terek díszítőmunkálatai (pl. a Quirinale előtti tér) obeliszkek és szökőkutak elhelyezésével. A Vatikánban hozzákezdtek a piusi-kelemeni múzeum építéséhez, amely a régészeti gyűjteménynek adott otthont. A settecento végén a villák és különösen a kertek megváltozott ízléshatásról tanúskodtak, melyben jelentős szerepe volt a francia építészetnek is. A már említett Albanivillán és a Flaminia kapun kívül jelentős a Borghese-kert és -villa építése is. Róma a XIX. századtól 1911-ig (4., 5., 6. és 7. számú táblák) Az 1823-as óriási tűzvész során leégett a S. Paolo Fuori le Mura-bazilika. Sok vitát váltott ki ennek a jelentős építészeti alkotásnak az újjáépítése. Végül a templom eredeti formájában éledt újjá, a munkálatok pedig szinte az egész évszázadban folytatódtak. IX. Pius pápa idején (1846-1878) főleg a régészeti feltárások és számos templom restaurálása történt meg. Ezek közül megemlítjük a S. Lorenzo in Lucinát, a S. Ágnese alia Nomentanát. Új épületeket is emeltek: a Manifattura dei Tabacchit, a Castro Pretorio-i kaszárnyát és a Campo Verano temetőt. Befejezték a Pius-vízvezetéket, amely nagymértékben javította a város vízellátását. A városon kívüli úthálózat is fejlődött, és megépült az első vasútvonal a Termini pályaudvarral. Mindezek az építkezések bizonyos értelemben a pápák építőtevékenységének részét alkotják. Újdonság volt viszont IX. Piusnak az a kezdeményezése, hogy a Trastevere és a Borgo népes kerületeiben gazdasági és középület-komplexumokat hozott létre, amelyeket terekkel és utcákkal is összekötött. Megemlítendő a Via Nazionale megnyitása. A nemzeti egység megteremtéséig magánkezdeményezésre a hátralevő időben felépült még néhány épület. Ilyen volt a Villa dei Torlonia a Nomentanán. A piemontiak 1870-ben foglalták el Rómát, és teljesen egységes várost találtak. Az utóbbi négy évszázad alatt a számos városrendezési terv, különösen Sixtus pápáé, hozzájárult a város különböző pólusainak kialakulásához, és szervesen illeszkedtek a városképbe a csomópontok közötti városrészek is. A város falain belül és azok közvetlen közelében, a falakon kívül épült villák egységes zöld gyűrűt vontak a város köré. 274 EURÓPAI FŐVÁROSOK
