Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Róma
Róma a hajózható Tevere (latinul Tiberis) és a sebes folyású Aniene (latinul Anio) folyók átszelte termékeny, dombos Lazio síkságon, 38 méternyire a tenger szintje felett, a Tirréni-tengertől mintegy húsz kilométer távolságra helyezkedik el. Földrajzi koordinátái: 120 29' 32" keleti hosszúság, 410 53' 33" északi szélesség. Róma lakosainak száma az 1977. júniusi adatok szerint 2 891 337 fő volt, Itália összlakosságának több mint öt százaléka. Róma születésétől a birodalom felbomlásáig Róma neve és történetének kezdete a mítoszok világába visz. Különböző, elsősorban görög források szerint a laziói partokra települt városalapító Aeneasz trójai törzséből származott. Egy másik változat szerint az alapító Odüsszeusz és Kirke szerelmének gyümölcse lenne. A legelterjedtebb mítosz szerinti alapító Romulus, szintén trójai származású, Alba Longa és Mars isten leányának, Silvának a fia. A város fejlődésének főbb alkorszakai (1. számú tábla):- a kezdetektől a köztársasági kor végéig- a császárság első szakasza Augustusiéi Claudiusig- a császárság második szakasza a Flaviusoktól a Severusokig- Diocletianustól Constantinusig. Az archeológiái kutatások annyiban igazolják a mítoszokat, hogy a város első magja az i. e. VIII. századtól a lakott Palatínus dombon fejlődött ki. Ebben az időben a Quirinalis és az Esquilinus domb is többé-kevésbé fejlett településeknek adott helyet. A dombokon található településeket dús növényzettel borított kis völgyek választották el egymástól. Kezdettől fogva nemcsak gazdasági kapcsolatokat tartottak fenn a települések egymással, hanem közösen ülték vallási ünnepeiket is a völgyben levő Fórumon. A minden előzetesen tervezett alaprajz nélkül kialakult ún. „négyszögletes Róma” (Roma Quadrata) a leginkább védhető és fejlett Palatinusszal az élén jelentette az első primitív városi szervezetet, középpontjában egy etruszk modell alapján létrehozott templommal. Az i. e. VI. század táján ez a négyszög egyre jobban beépül. Servius Tullius és a Tarquinusok idején a várost négy régióra osztják, a Forum mocsaras völgyét lecsapolják, a természetes védelem nélküli pontok védelmére erődítményeket emelnek, és számos szentély épül. Külön említést érdemel a Diana, a Mater Matuta és a capitoliumi Jupiter. A lakosság a Palatínus felől a Forum irányába építkezik. A köztársaság korának első éveiben nőtt az építőkedv és főleg a Fórumon emelkedtek új templomok. E fából készült építményekről csupán a sírokban talált égetett agyag épületelemek tanúskodnak. I. e. 456-ban városrendezési szempontból igen fontos törvény született (Icilia), amely elrendelte, hogy a köznép lakóhelye az Aventinus domb legyen. Itt tehát sem védelmi berendezések, sem szentélyek építése nem folyt. Róma hadviselő város volt, amelynek lakói katonai egységekben tömörülve a Mars mezőn fából épült építményekben gyülekeztek. I. e. 390 körül, Livius Annales című művében található leírás szerint, Brenno vezetésével gall inváziós seregek özönlötték el és gyújtották fel a várost. Felmerült a városnak a Veio nevű etruszk településre való költöztetése, de végül is egyéves lázas munka nyomán újjáépült Róma. Livius leírta, hogy az újjáépítés igen lelkesen, de terv és szabályozás nélkül folyt. Az összevisszaságban kanyargó ösvények még igen távol állnak a később alapított kolóniáknál megszokott szabályos úthálózattól. Létesítésüket azonban két tényezőnek köszönhették: a talaj adottságainak és az újjáépült település kiterjedtségének. Kb. 11 km hosszú falrendszer vette körül a várost, amely a Quirinalist, Vimi-RÓMA 265 Róma
