Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Róma
nahst, az Esquilinus jó részét, a Coeliust, az Aventinust és a Palatínust védelmezte. Az i. e. IV. század első felében Róma már a félsziget legnagyobb városa. A század második felében a Latin Liga felett is győzelmet aratott. E győzelem után a városkép csinosításának intenzív időszaka következett. Üj templomok és nagyméretű szobrok emelkedtek a Fórumon, felállították az első állandó hivatalokat, épületeket, a Circus Maximust, és Claudius Appius cenzor rendeletére megépítették az első vízvezetéket (i. e. 312). Döntöttek a piacnak a Fórumról való elköltöztetéséről annak érdekében, hogy az kizárólag társadalmi és reprezentatív funkciókat láthasson el, ugyanúgy, mint annak idején az athéni Agora. A köztársaság utolsó két évszázadában a város kimondottan arisztokratikus jelleget öltött, és az arisztokráciának köszönhető, hogy a második pun háborút követően tért hódított a görög kultúra is. A Fórumon felállították néhány görög művész szobrát, és a közélet központja új, monumentális építményekkel gazdagodik. Sok magánvállalkozó kezdett görög mintára kertes ház építésébe, és gyűjteni kezdték a görög művészeti alkotásokat is. Már ebben az időben körvonalazódik néhány Rómára jellemző építészeti sajátosság: éltek az ív adta lehetőségekkel és a bazilikák építésénél új, helyi technológiát alkalmaztak (Basilica Aemilia). A hellén városok utánzataiként pedig portikuszok, árkádok épültek (Porticus Aemilia). Az i. e. II. század táján a városban igen fontos létesítmények épülnek, a városképben is kifejezésre juttatva Róma egyre nagyobb befolyását a Földközi-tenger medencéjére (pl. a Tabularium). Néhány kerületben, főleg a Palatínuson nagy és díszes házak épültek (Octavianus és Fulvius Flaccus konzul, Cicero, Milo és mások házai). Középületek munkálatai is elkezdődtek (vásárcsarnokok az Aemilia Porticus közelében, az Aemilio-híd, Pompeius színháza), és megindult az utak burkolása. Ebben az időben tűnik fel a római építészetben a diadalív. Caesar kora előtt (i. e. I. század) azonban a szó valódi értelmében nem beszélhetünk városrendezésről. A Cicero által említett Lex de Űrbe Augenda előirányozta a Tevere folyó elterelését, a Milvio-híd felépítését, valamint a Mars mező beépítését, utóbbi funkcióit pedig a Vatikáni mező vette át. Caesarnak nem sikerült terveit teljes mértékben valóra váltania, de így is sok fontos épülettel egészítette ki, frissítette fel a Fórumot. A császárság első korát Augustus uralkodásától Claudius uralkodásáig számítjuk. Augustus idejében készült el és került megvalósításra a város felújításának programja, amely érvényesítette mind a szolgáltatások, mind a monumentalitás és ünnepélyesség szempontjait. A Res Gestae felsorolja azokat az épületeket, amelyeknek ekkor kezdődött el az építése, a 82 templom restaurálásán kívül. Az elvégzett munkák fontossági sorrendjében a Forum kapott elsőbbséget, amely Caesar igyekezete ellenére még ekkor sem volt képes valamennyi funkcióját ellátni. E korra esik a templum Divi Julii (az isteni Julius-szentély), egy diadalív, a Julia-bazilika építése és a Curia átépítése. Caesar fórumához csatolják Augustus fórumát a Mars Ultore-templommal együtt. Említést érdemelnek még: a Lívia porticus az Esquilinus dombon és az Apollótemplom a Palatínus dombon, amely Augustus rezidenciájához csatlakozott. A Mars mező volt azonban a város igazi reprezentatív központja, gazdag árkádsoraival (Octavianus, Pompeius, Agrippa, Filippus, Octavia stb.), kertjeivel (Agrippa) és igen díszes templomaival (pl. a Pantheon). A Mars mező a fiatal római arisztokrácia találkozóhelye lett, itt, Agrippa fürdőiben zajlottak a tornajátékok, és Cornelius Balbus színháza is fontos kulturális szerepet töltött be. A római kultúra és hagyomány őrzője az Ara Pacis, az augustusi politika szimbóluma; a Vesta-szüzek kör alakú temploma archaikus formák alapján épült újjá, feltehetően még a vaskor építészetét idézve; végül említésre méltó magának Augustusnak a mauzóleuma. Ezeknek az alkotásoknak a kivitelezésében, továbbá a közműveknél, mint például a vízvezetékek létesítésében, Augustus széles teret hagyott a magánkezdeményezéseknek is. Róma történetében ekkor üti fel a fejét először a telekspekuláció azoknak a régi háztulajdonosoknak részéről, akik saját épületeiket középületek céljaira adták át (tízmillió sesterciust költöttek Caesar fórumának kibővítésére), valamint az építőmesterek részéről is, akik vállalják, hogy a régi lakóházakat az akkor divatos stílusban és módszerekkel építik újjá. A császár másik fontos urbanisztikai intézkedése az volt, hogy a régi négy kerület helyébe tizennégy kerületre tagolja a megnövekedett várost, ebből a tizennégyből öt kerület a városfalakon kívül esik. Tiberius császár uralkodása alatt erősen lelassult az építési tevékenység. Felépült viszont néhány diadalív, Augustus temploma, a Domus Tiberina a Palatínuson, és a Coelius dombon újjáépültek bizonyos leégett épületek. Az első égetett agyagból készült épületek a testőrök szálláshelyei. Az égetett téglák felhasználása sok szempontból forradalmasította a kor építészeti lehetőségeit, megteremtve az átmenetet a későbbi korok nagyszabású építkezéseihez. Claudius időszakában folytatódik a városfal melletti üres területek beépítése, újabb vízvezetékek, továbbá az Esquilinus dombon sok új villa épül. A császárság második kora a Flaviusoktól a Severusokig terjed. A Flaviusok idején az i. sz. 64-es tűzvészt követően nagy újjáépítésre kerül sor. Azóta sem sikerült biztosra megállapítani, hogy a Rómának mintegy kétharmadát leromboló tűzvészben mennyi része volt Néró császárnak, aki jó ideje álmodozott a város gyökeres átépítéséről. Az ő császársága utolsó éveiből származik az első 266 EURÓPAI FŐVÁROSOK
