Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)

Koppenhága

A továbbiakban csak a történelmi Koppenhágát tárgyaljuk, vagyis a városnak az egykori - és az 1850-es években lebontott - erődítményekkel határolt részeit, míg az erődítményrendszer területén levő épületeket, az előttük elterülő, brokvarterernek nevezett negyedeket és az 1900 és 1902 között bekebelezett területeket (Sundby, Bronshoj és Valby) mellőzzük. Ugyanez a helyzet az időrendi határokkal is: csak az 1914 előtti óvárossal foglalkozunk.

A XVI. század végéig emelt épületekből csak kevés maradt fenn: Absalon erődjének romjai Christiansborg kastélya alatt, a Jarmer-torony, a középkori erődövezet része, a Szentlélek háza és az Egyetemi Tanács háza az egyetem udvarán. Ebből a korszakból egyetlen építész nevét sem ismerjük.

IV. Keresztély korában a város keleti irányban a Ny-Kobenhavnnak (Űj-Koppenhága) nevezett résszel nagyobbodott. Űj város alakult Christianshavn néven, amely azonban hamarosan elvesztette önállóságát, s 1674- ben egyesült Koppenhágával. Az erődítményrendszert kibővítették, hogy megfeleljen a főváros növekedése és a Christianshavn alapítása által támasztott új igényeknek. Új negyedek épültek, például Új-Koppenhágában a Nyboder, a tengerészeti alkalmazottaknak. IV. Keresztély sok nagyszabású reneszánsz épületet emeltetett, ezekből több, legalábbis részben, fennmaradt: a Rosenborg-kastély, a Rundetárn (Kerek-torony), a Tőzsde, a Regensenház (az egyetemisták királyi kollégiuma), a Holmenstemplom (a tengerészek temploma). Polgárházak is fennmaradtak, különösen Christianshavnban, valamint Mathius Hansen 1616-ban épült amagertorvi háza. A király maga látta el a főépítészi tisztet, rajta kívül említésre méltó az építész Hans von Steenwinckelt is. Az 1648 és 1728 közötti korszak épületei közül áll még: a Ministerial-bygningen, a Kancelliet, az úgynevezett Vörös ház; a Slotsholms-gade 4. sz. alatti épület, napjainkban több minisztérium székhelye; a Charlottenborg magánpalota, jelenleg a Szépművészeti Akadémia otthona; a Staldmestergárden, a királyi főistállómester háza; a Geheimearkivbygningen, a Királyi Levéltár; az Elers Kollégium, az egyetemisták kollégiuma; a Landcadetakademiet, a katonai iskola, az egykori opera, jelenleg igazságügyi palota. Ebben az időszakban épült polgárházak állnak még a Rigensgadeban és Christianshavnban is. A kor jelentős építészei: L. van Haven, E. van Steenwinckel, J. C. Ernst,

E. Janssen, J. C. Krieger.

Az 1728-as és 1795-ös tűzvészek közötti időszak legjelentősebb építészei: a már említett J. C. Krieger, N. Eigtwedt (vagy Eigtved), E. D. Häusser, P. de Lange,

L. de Thurah, C. F. Harsdorff, N. H. Jardin, G. D. Anghon, B. Junge, C. J. Zuber. A korszak jelentős épületei N. Eigtwedt 1760-ban befejezett nagyszabású, rokokó stílusú alkotása, az Amalienborg, amely eredetileg négy főúri család részére épült és 1794-től lett királyi palota;

164

az Absalon érsek hajdani vára helyén emelt Christiansborg palota 1740-ben épített déli szárnya; az egykori udvari színház, ma Színházmúzeum; 1757-ben nyerte el mai barokk formáját a Set. Petri Kirke (Szent Pétertemplom); és 1749-ben kezdték meg a Frederiks Kirke (Frigyes-templom) építését.

Az 1795-ös tűzvész és az 1856-os építési törvény közötti időszakban C. F. Hansen építész tevékenysége emelkedik ki, de meg kell még említeni G. F. Hetsch, J. H. Rawert, P. Mailing, P. Meyn és M. G. Bindesboll nevét is. Ekkor épült Koppenhága klasszicista stílusú főszékesegyháza, a Vár Frue Kirke (Miasszonyunktemplom), amelyben az angol hajók ágyúgolyói 1807-ben sok kárt tettek, de amelyet 1811 és 1829 között újjáépítettek; valamint az ugyancsak klasszicista Domhuset (Igazságügyi palota), C. F. Hansen alkotása (1817) és az

M. G. Bindesboll alkotta Thorwaldsen Múzeum (1848).

Az 1855 és 1890 közötti időszak legjelentősebb építészei T. Bindesboll, J. D. Herholdt, F. Meldahl, V. Dahlerup és Chr. Hansen, aki a neoreneszánsz Királyi Színházat tervezte.

Az 1890 és 1918 közti időszak építészei: M. Nyrop és

H. Kapmann. Az előbbi műve a középkori dán és északitáliai reneszánsz stíluselemek felhasználásával tervezett, 1892 és 1905 között épült Rádhuset (Városháza). Említést érdemel a Királyi Könyvtár bizánci-román stíluselemeket mutató hatalmas palotája is, amely 1898-tól 1906-ig épült.

IRODALOM

ERICHSEN, B.-KRARUP, A.: Dansk historisk Bibliograf! I—III. [Dánia történelmének bibliográfiája]. Az 1912 előtt megjelent művekről. Koppenhága, 1917-1927.

BRUUN, H.: Dansk historisk Bibliograf! 1943-1947 [Dánia történelmének bibliográfiája]. Koppenhága, 1956. PEDERSEN, B.: Dansk historisk ársbibliografi [Dánia történelmének évenkénti bibliográfiája], 1967. A sorozat azóta folytatódik.

K0BENHAVNS BIBLIOGRAPHI, LlTTERATUR OM K0- BENHAVN TIL 1950 [Koppenhága bibliográfiája, 1950 előtt megjelent munkák]. I—III. Szerk.: Svend Thomsen, Drude Lange, Irmelin Nordentoft.

K0BENHAVNS DlPLOMATARIUM. SÄMLING AF DOKUMENTER. BREVE OG ANDRE KlLDER TIL OPLYSNING OM K0BENHAVNS AiLDRE FORHOLD F0R 1728 [Koppenhága 1728 előtti történelmére vonatkozó iratok és egyéb források gyűjteménye], Szerk.: O. Nielsem. Koppenhága, 1872-1887.

LASSEN, G. F.: Documenter og Actstykker til Kobenhavns Befaestings Historie [Dokumentumok Koppenhága erődítményeinek történetéhez]. Koppenhága, 1855. RAMSING, H. U.: Kobenhavns Ejendomme 1377-1728 [Koppenhága telkei és tulajdonosaik 1377 és 1728 között.

EURÓPAI FŐVÁROSOK