Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Koppenhága
Koppenhága Koppenhága, a Dán Királyság fővárosa, a legnagyobb dán sziget, a Sjaelland északkeleti részén, a tengerparton fekszik, de hozzátartozik még az Amager-sziget egy része is. Helyzete a hajózás és a kereskedelem szempontjából igen előnyös, közelében haladnak el az Atlanti-óceánt és a Balti-tengert összekötő hajóutak. Lakóinak száma 500 000 (1980-as adat); az elővárosokkal együtt kb. 1 500 000, vagyis az ország lakosságának kb. egynegyede. Koppenhágában összpontosul az ország ipari termelésének több mint a fele, kulturális és oktatási intézményeinek kétharmada, itt van az ország közlekedési központja is. Körülbelül 1167-ben Absalon, Roskilde érseke várat építtetett Havn (kikötő) halászfalu közelében, a ma Slotsholmennek nevezett kis szigeten, ahol azután város alakult ki. Fontos útvonalak húzódtak a közelben, és a vár katonai védelmet nyújtott a kalózok betörései ellen; mindezek a körülmények elősegítették a település fejlődését. Nagy jelentősége volt a heringhalászatnak, a dán mezőgazdaság pedig akkora termékfelesleggel rendelkezett, hogy az északnémet városokba is szállított belőle. Adottak voltak a kereskedelem fellendülésének feltételei, mind a német üzletemberek, mind a dánok számára. A középkorban Roskilde érsekei és Dánia királyai egyaránt igényt tartottak e fontos kereskedelmi és erődváros ellenőrzésére. A város nemsokára Kobenhavn (a nagykereskedők kikötője) néven vált ismertté. A Hanza-városok - elsősorban Lübeck - mindent elkövettek, hogy Koppenhága ne sértse érdekeiket. Érdekellentéteik néhányszor fegyveres összeütközéshez vezettek, 1368- 1369-ben például a lübeckiek teljesen lerombolták Koppenhágát. A város azonban újjáépült, és 1400 körül már 3000 lakosa volt. 1417-ben lett királyi székhely, a királyi ellenőrzés ekkor terjedt ki az egész városra, amely hamarosan már a haditengerészet támaszpontja és Dánia közigazgatási és kulturális központja. IV. Keresztély uralkodása alatt (1588-1648), elsősorban az ő kezdeményezésére Koppenhágában számos épületet emeltek. A város az 1380-tól 1814-ig fennállott dán-norvég monarchia központja, s e helyzetből sok előnye származott. 1658-1660 között jelentős volt katonai szerepe a Dán Királyság fennmaradásáért vívott harcokban. 1660-ban a város polgársága támogatta III. Frigyes királyt az abszolút hatalom kialakításában. Katonai érdemeinek jutalmául 1659-ben kiváltságokat kapott, amelyeket azonban 1661-ben korlátoztak. A főváros azonban így is megőrizte az ország többi városáétól eltérő közigazgatási helyzetét. A tengerentúli gazdasági kapcsolatokkal rendelkező kereskedelmi társaságok alapítása a XVII. század második felében ugyancsak hozzájárult fellendüléséhez. 1700 körül a lakosok számát 62 ooo-re becsülték, egy évszázaddal később már kb. too ooo-re. A XVIII. században Koppenhágát több katasztrófa sújtotta: 1711-ben lakosainak egyharmadát elpusztította a pestis, az 1728-as tűzvészben pedig 74 utca és 1670 ház semmisült meg, beleértve a városházát is a városi levéltárral együtt. 1795-ben Koppenhágának egész városrészei égtek ismét le, köztük a polgármesteri hivatal, de ezúttal a levéltár nagy része megmenekült. 1807-ben Koppenhágát újabb szerencsétlenség érte: az angol haderő vette ágyútűz alá. Az eseményt követő háború vetett véget a gazdasági fellendülésnek, mely kisebb megszakításokkal csaknem egy fél évszázadig tartott. Az 1807 és 1813 közti háborús évek és az azokat követő időszak nehéz volt Koppenhága számára, de az 1840-es évektől kezdve a kereskedelem ismét fellendült, és kb. 1870-től kezdve megindult az iparosodás is. 1900-ban a lakosok száma kb. 360 000, a következő években újabb elővárosi körzeteket csatoltak a városhoz, és a lakosok száma 1911-ben elérte a 402 ooo-et. 163 KOPPENHÁGA
