Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Bukarest
és 1916 között építették fel (tervezte N. Ghicá-Bude§ti). A második világháború bombázásai következtében a romos központi épületet 1945 után eredeti formájában újjáépítették. 1860-ban az első körút építésével kezdődött meg a városi körutak kialakítása. A munkálatok a közegészségügy és városépítés céljára ez évben létrehozott bizottság nevéhez fűződtek. Az 1860-as felmérés az 1831-ben nyilvántartásba vett, többségében fából emelt épülettel szemben már 23 439-ről tesz említést, ebből 16263 (69,5%) téglából készült. Alexandru loan Cuza uralkodó (1859-1866) reformjai nagymértékben átalakították Bukarest városigazgatását. Az 1864. évi közérdekű kisajátítási törvény megkönnyítette a főváros rendezésének munkálatait. Az ugyanebben az évben életbe lépő mezőgazdasági reform (jobbágyfelszabadítás) komoly szerepet játszott a kapitalizmus kialakulásában, amely éreztette hatását a főváros gazdasági és társadalmi életében is. Új irányt vett a városigazgatás, a város lakosainak száma tovább gyarapodott: 1831-ben 58 893, 1872-ben pedig 177 745 lakosa volt. A fokozódó iparosodás következtében a külvárosok felduzzadtak és a városközpont is újabb épületekkel gazdagodott. Felépítették a Colentina-kórházat, az árva lányok romantikus stílusú Elena Doamna menhelyét, valamint a gyalogsági és lovassági kaszárnyát. Az 1864-es új községi törvény értelmében - amely bevezette a helyi önkormányzatot - létrejött a Primária Ora^ului Bucurefti (Bukaresti Városháza). A város közigazgatását egy 17 tagból álló községi tanács látta el, tagjait négy évre választotta meg az adózó polgárokból választott testület. A polgármesteri tisztségre az uralkodó fejedelem jelölte ki a három legtöbb szavazatot elért tanácsnok közül az egyiket. A gyors ütemben fejlődő város vezetősége komoly feladatokkal találta szembe magát. 1877-ben a város területe 29,25 km2 lett. Ebből a beépített rész mindössze 6,74 km2 az utcákat és tereket is beleértve. A többi javarészt szőlő, gyümölcsös és kert volt. Évente átlag 318 új épületet emeltek. Szállodák épültek és bővült az üzlethálózat is. Miután az államfő a régi Dinicu Golescu-palotában rendezte be állandó rezidenciáját, a városközpont észak felé terjeszkedett. 1870-ben kiépült a Bulevardul Elisabeta, felavatták a Bukarest-Giurgiu vasútvonalat és bevezették a gázt. A román állam függetlenségének 1877. május 9-i kikiáltása számos változást hozott a társadalom és az állam életében és ugrásszerű fejlődést idézett elő a főváros korszerűsítésében. Nőtt az ipari és kereskedelmi vállalatok száma (Assan malom, Max Tonolla téglagyár, gázművek, cukorgyár stb.), és egyre több lakóház épült. A város határait kiterjesztették. A város területe az 1831-ben nyilvántartottnak mintegy kétszeresére nőtt és 1894-ben már korlátozták a további terjeszkedést. Szabályozták a Dimbovi^a folyót is, s ez lehetővé tette a csatornahálózat kiépítését. A folyó töltése fölé hét kő- és öt vasszerkezetű hidat emeltek. 1880 után is neoklasszicista stílusban készült az épületek többsége, de a neoromán stílus is tért hódított. Vezető szerepe volt I. Mincu építésznek, a nemzeti stílus Megteremtőjének, valamint A. Ballu, A. Galléron, P. Gottereau, majd később L. P. Blanc és I. D. Berindei építészeknek. I. Mincu tervei alapján az új nemzeti stílusban épült a Scoalä Centralá de fete (Központi Lányiskola, 1890), a Bufetului de la $osea (Iacob Lahovary tábornok háza, 1880), a mai Doina étterem és a Monteoru ház, a jelenlegi Casa Scriitorilor (az írók Háza). A. Ballu építész halála után I. Mincu irányította a neoreneszánsz stílusú Palatul Justiciei (Igazságügyi Palota, 1890-1895) építkezéseit is. A. Galléron, G. Bemard épitésszel pedig közösen tervezte a neoreneszánsz stílusú Banca Nationalá (Nemzeti Bank, 1885) épületét. P. Gottereau dolgozta ki a Királyi Palota (1882-1885) terveit, amelyet az 1927-es tűzvész után D. Nenciulescu tervei alapján építettek újjá eklektikus stílusban. A XIX. század végén épült a Mezőgazdasági Minisztérium (tervezte L. P. Blanc), neobarokk stílusban a George Enescu Múzeum (tervezte I. D. Berindei), és 1900-ban a Posta Palota, ma Történeti Múzeum. 1906-ban elkészült Bukarest városrendezési terve (Memoriul unui proiect prezentat la concursul international pentru sistematizarea orasului Bucuresp din 1906. Emlékirat, Bukarest, 1906). A terv megvalósítása során tért hódított a neoromán stílus. Ezt többek között P. Antonescu, G. Cerchez, C. Cerchez, N. Ghicá-Bude?ti és más építészek képviselték. P. Antonescu tervei alapján, neoromán stílusban épült Bukarest főváros Népi Tanácsának székháza (Consiliul Popular al Municipiului Bucure$ti), az Ion Mincu Építészeti Intézet (1927), és a Művészeti és Néprajzi Múzeum (tervező N. Ghicá-Budefti). Ezek az építkezések azonban csak a második világháború után fejeződtek be. A XX. század eleji eklektika jellegzetes példái a régi Sturdza Palota (1911, amelyet 1944 után, a Victoria tér rendezése során lebontottak), a Stirbei Vodá utcai Cretzulescu-ház (P. Antonescu tervezése), amelyben az UNESCO európai felsőoktatási központja kapott helyet. A neoklasszicista stílus is tovább virágzott. Ezt a stílust képviseli a Victoria téren a Grigore Antipa Természettudományi Múzeum (1906) és a Cotroceni domb lábánál L. P. Blanc tervei szerint befejezett Orvostudományi Egyetem, amely az 1977-es földrengéskor súlyosan megsérült. Az ún. francia barokk és az eklektika stílusában készült 1907-ben a Képviselőház, ma az országgyűlés székháza. Kései barokk stílusú a Bibliotecá Centralá de Stat, az egykori Tőzsdepalota (S. Barcus műve, 1910), ma az Állami Központi Könyvtár. BUKAREST 137
