Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Bukarest
Tovább folytak a fő közlekedési útvonalak munkálatai is. Az észak-déli főútvonal új szakaszán (ma Gheorghe Magheru körút), befejezték azoknak a várost övező körutaknak az építését, amelyek a XIX. század végén a fővárosnak a határvonalát képezték. Új, a kispénzűek számára is elérhető lakónegyedek létesültek a város külterületein, de a városközpont környékén is. Ennek érdekében be nem épített területeket parcelláztak fel és vizes területeket csapoltak le. így keletkezett 1900 és 1916 között a Cotroceni negyed, 1906-ban pedig a Grammont és Suter negyed a város déli részén. A XX. század első másfél évtizedében a főváros lakossága nagyobb mértékben növekedett, mint a lakások száma. A munkássága város perifériáján zsúfoltan élt. 1899-ben a főváros lakossága 282 071 fő volt, 1916-ban pedig már 381279. Az első világháború a főváros épületeiben nem okozott jelentős kárt. 1918 második felében Bukarest a 18 milliós Romániának lett a fővárosa. Alapjaiban változott meg a főváros igazgatási, városrendezési és urbanizációs fejlődése. E kérdések megoldására a következő legfontosabb törvényeket bocsátották ki:- A Conciliul Tehnic Superior al Capitalei (Fővárosi Legfelső Műszaki Tanács) megbízásából átdolgozták az 1914 és 1916 között készített általános városfejlesztési tervet (Cincinat I. Sfintescu), ez 1921-től 1935-ig volt érvényben.- A földadományozásról szóló törvény (1922) szerint a hadiözvegyek, hadiárvák és köztisztségviselők részére ingyen juttattak városi telkeket.- Az 1925. évi, az egységes közigazgatásról szóló törvényt és az 1926. évi fővárosi igazgatási törvényt 1929-ben helyi közigazgatási szervezeti törvénnyé módosították. Ez Bukarest körzeti rendezési tervének létrehozását irányozta elő. E törvény értelmében alakult meg a Primária Municipalá (Fővárosi Városháza) keretei között az a városrendezési bizottság, amelynek legfőbb tevékenysége az 1935. május 9-én kibocsátott fővárosi rendezési terv kidolgozására összpontosult. E terv képezte a főváros igazgatási fejlesztésének alapját egészen az 1950-es évekig. A városrendezési bizottságnak, később Serviciul Architecturii Municipiuluihoz (Fővárosi Építészeti Hivatal) és a Directiuma Cadastruluihoz (Telekkönyvi Igazgatóság) tartozó Comisia Tehnicának (műszaki bizottság) a hatáskörébe tartozott a főváros két világháború közötti rendezési tevékenysége. Az 1938. évi közigazgatási törvény a községi költségvetésből külön alapot biztosított a különböző szintű rendezési tervekre és az engedély nélküli építkezések megakadályozására. Bukarest lakossága 1912 és 1931 között mintegy megháromszorozódott, majdnem 1 millióra nőtt, a beépített terület pedig megduplázódott. 1926-tól kezdve, az említett törvény értelmében Bukarest közigazgatási övezetéhez tizenkét környékbeli község tartozott, amelyek közül kilencet 1952-ig fokozatosan a városhoz csatoltak. A két világháború között újabb lakónegyedek születtek, ezeket iskolával, parkkal, templommal és üzletekkel látták el. Ekkor fejezték be a Dacia, Brätianu, Regele Ferdinánd körutak (ma Magheru, Bálcescu, Dimitrov), a Cotroceni sugárút stb. munkálatait is, részben az 1880-1890-es években kidolgozott tervek szellemében. Szabályozták a város északi részén elterülő hat tavat, szomszédságukban pedig létrehozták a Parcul Herästräut (Nemzeti Park). Az északi körzetben is új lakónegyedeket létesítettek. De sok peremkerület elhanyagolt állapotban maradt. Nem valósult meg az 1935-ös városépítési terv. Az építészet 1918-1930-ban folytatni kívánta az előző korszak nemzeti stílusának hagyományait. Századunk harmadik évtizedének végén terjedt el az ún. modern stílus. Képviselői az új építőanyagok és eljárások felhasználásával összefüggő modern plasztikai formák kialakítására törekedtek. A század negyvenes és ötvenes éveiben a cél az volt, hogy a realista szemléletet a hagyományos és modern építészeti formákkal egybeötvözzék. Számban és változatosságban a lakóházak a legjelentősebbek ebben az időszakban: a villák, a különálló vagy zárt rendszerű utcasorok lakóházai és az emeletes, több lakásos épületek. A városközpontban és különösen a főútvonalak mentén 5-13 emeletes épületekből új utcafrontok alakultak ki. A középületek közül jelentősek: a Külügyminisztérium (1934-1944,1952), az Állami Tervgazdálkodási Bizottság (1934-1941), a Katonai Akadémia (1937-1939) és a Román Akadémiai Könyvtár (1936-1939, tervezője D. Marcu) épületei. Az O. Doicescu által tervezett épületek elsősorban a nemzeti és a klasszikus elemek, valamint a modern formák harmonikus egységével tűnnek ki. A második világháború fékezte a megindult építkezések ütemét. Az 1944. évi bombázások Bukarest területén 10 221 házat döntöttek romba. Az új, szocialista társadalmi rend a háború befejezése után új korszakot nyitott a városépítésben is. A városépítési és városigazgatási változások elveit és kereteit a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, valamint 1950-től a Népi Tanács törvénye fogalmazta meg. 1952-ben a városrendezés tanulmányozására és általános tervezésére létrehozták a „Proiect Bucuresti” Intézetet. Ezek alapján az új szocialista nagyváros funkcionálisan fog a történelmi városmag körül ipari övezetekre, lakótelepekre, zöldövezetekre és pihenést, üdülést szolgáló területekre tagolódni. Nagy gondot fordítanak a történeti és építészeti emlékek megőrzésére és újjáépítésére. A műemlékvédelem törvényes keretét a 661/1955. sz. minisztertanácsi határozat és a 63/1974. sz., a kulturális nemzeti vagyon megóvására hozott törvény határozza meg. így 113 régészetileg 138 EURÓPAI FŐVÁROSOK
