Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Bukarest
Más román településközpontokhoz hasonlóan Bukarest is az eredeti településnek a környező gazdaságokkal és falvakkal való egyesüléséből alakult ki. Középpontjában a Curtea Domneascá (fejedelmi udvar) állt. A főutakat fagerendával borították. A kézművesek és kereskedők házai fából, a vajdasági épületek, s a főméltóságok házai többnyire kőből vagy téglából épültek, a templomok és kolostorok szintén kőből, illetve fagerendákból. A várost nem védte bástyasor, csupán árok és palánk. A Curtea Domneascát azonban faoszlopokkal erősítették meg. A város védelmében jelentős szerepe volt a nagy kolostorokból álló erődítményrendszernek. A XVI. században a Curtea Domneascában nagy munkálatok folytak, átépítették a fejedelmi templomot is (1558-1559), amely napjainkig megtartotta eredeti formáját. Ugyanekkor megkezdték a Plumbuita (itt működött az 1580-as évek körül az első bukaresti nyomda) és a Radu Vodá és Mihail Vodá együtteseknek építését is. A gyakori török támadások elleni védekezés leghatékonyabb eszközeinek a kézműipar támogatása, a hadseregszervezés és a házak megerősítése bizonyult. Mátéi Basarab (1632-1654) uralkodása újabb lendületet adott az építési tevékenységnek. A város eközben a mai C. A. Rosetti utcáig terjedt. A hercegek, tekintélyes bojárok, gazdag kereskedők és céhek egymással versengve építkeztek. S. Cantacuzinónak (1678-1688) köszönhető a Cotroceni építészeti együttese és a nevét viselő első nagy vendégfogadó építése; Constantin Bräncoveanu fejedelemnek (1688-1714) pedig a palota átalakítása, a Sf. Gheorghe-Nou építészeti együttese, a Mogo§oaia-palota stb. Ugyanekkor épül fel a Cantacuzino család Afumati-palotája, a Col{ea-kórház és -templom, valamint a keleties, stukkó díszítésű Fundenii Doamnei-templom. A XVII. században a város területe jelentősen kiterjedt a Dimbovi|a jobb partjára és északi irányban elérte a mai Egyetem tér körzetét. Megnyílt a Podul Magosaiéi (mai neve Calea Victoriei), a város főútvonala. A Constantin Bräncoveanu hosszú uralkodása alatt keletkezett iratok közül több vonatkozik Bukarestre. E vajda nevéhez fűződik a Sf. Sava Fejedelmi Akadémia felavatása 1694-ben. A vajda a központosítás érdekében átszervezte a városi közigazgatást. Az irányítást közvetlenül az uralkodó fejedelem gyakorolta a nagy aga (rendőrfőnök), a nagy spatar (hadseregparancsnok) és más főméltóságok közreműködésével. A törökök 1714-ben Constantin Bräncoveanu fejedelmet megfosztották trónjától és lefejezték. Két évvel később létrejött a fanarióta rendszer, a török porta a román hercegeket görög nemzetiségű, magas rangú tisztviselőkkel helyettesítette. Elkészült Väcäre$ti építészeti együttese, azonban a fanarióta korszakban lelassult az építkezések üteme. E korból származik a Curtea Noua (Üj Udvar), amely a városon kívül épült fel, a jelenlegi Arhivele Statului (Állami Levéltár) helyén. Az építkezés 1776-os megkezdése Alexandru Ipsilanti fejedelem nevéhez kapcsolódik. A palota 1812-ben leégett, ez időtől Curtea Arsáként (Leégett Udvar) említik. A XVIII. században, az osztrák-orosz-török háborúk idején a várost többször is elfoglalták és mind az osztrák, mind az orosz haditérképészek több tervrajzot készítettek Bukarestről. Az 1798-ból származó felmérés (catagrafie) szerint a városnak 6006 lakóháza volt. A pestisjárvány és a nagy tűzvészek okozta pusztulások után a város a hajdani falvak beolvasztása révén új negyedekkel bővült. Az 1821. évi forradalom után Bukarest felszabadult a török megszállás alól. A társadalmi változás fokozatosan éreztette hatását az életmód mellett az építészeti stílus terén is. Megjelentek a neoklasszicista épületek a Calea Victoriein és másutt. A havasalföldi és morva fejedelemségek egyesülése után az állami és városi szervezetet korszerűsítették. 1831-ben létrehozták az öt választott tagból álló Sfatul Orá^enesc (Városi Tanács) nevű testületet és a város területét öt közigazgatási egységre osztották. Nyolc különböző szaktudású tisztségviselőből álló városszépítési bizottságot létesítettek, amely kidolgozta a városi építési zóna határkiigazítására vonatkozó szabályzatot, tervet készített újabb piacok, a városi színház és parkok létesítésére. Elkészültek az első kőburkolatos utcák, bővítették a mintegy ötven éve bevezetett csővezetékes vízellátást. Az 1831. decemberi felmérések idején a városnak összesen 70 000 (állandó és nem állandó) lakosa volt, 10 074 házat, 26 kolostort, 95 templomot, 100 üzemet foglalt magában. Alighogy megkezdték az 1836-os első városrendezési terv végrehajtását, létrehozták a Kiseleff parkot és sugárutat, valamint a Ci$migiu-kertet. Az 1838-as földrengés és az 1847-es tűzvész hatalmas károkat okozott, 1828 épület pusztult el. Az 1848-as országos felkelés előkészítésének Bukarest volt a központja. A csaknem kizárólag a polgárság tagjaiból kikerült új Consiliu Municipal (városi tanács) javasolta a főváros három közigazgatási kerületre osztását, az utcák rendezését és kikövezését, a Dimbovi^a néhány hídjának javítását és a középületek restaurálását. A szerény pénzügyi lehetőségek, majd a forradalom leverése miatt az elképzelések javarészt csak tervek maradtak. Az 1850-ben alakult újabb városszépítési bizottság több tervrajzot rendelt meg, s új városhatár megállapítását sürgette. A város fejlődését hátráltatta a feudalizmus és a nagytőke konzervatív szövetsége, viszont elősegítette a meginduló nagyipar, 1859-ben az egységes román állam megvalósulása, s ennek nyomán a Nemzeti Bank és a Román Akadémia megalapítása. A nemzeti mozgalom építészeti kifejezője a neoklasszicista irányzat lett, emlékei: a Nemzeti Színház, az Akadémia Palota (tervezte Oráscu) és az egyetem. Az egyetem épületének további szárnyait 1912 136 EURÓPAI FŐVÁROSOK
