Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Bukarest
Bukarest Bukarest (Bucure?ti) a Román Szocialista Köztársaság fővárosa, a román alföld középső részén, a Dimbovija folyó alsó folyásánál helyezkedik el. Felszíne enyhén dombos, földrajzi koordinátái: 2ó°5' keleti hosszúság és 44° 24' északi szélesség. A Fekete-tenger szintjéhez viszonyított magassága 54,5 és 93,3 méter között váltakozik. A Dunától és a kárpátaljai dombok körzetétől szinte egyforma távolságra fekvő Bukarest azon az úton terül el, amely a Dimbovija folyó hajdani medrén át a legegyenesebben köti össze a Dunát a Kárpátok hágóival, s amely már kezdettől fogva központi fontosságú útvonala volt a dél-dunai terület és az Északi Kárpátok közötti áruforgalomnak. Az 1977 januári felmérés szerint az ország lakóinak 8,96%-a, 1 934 025 lakó él Bukarestben. Az ember jelenlétéről tanúskodó legrégibb leletek a paleolitikumból származnak; azóta e területen folyamatosan élnek emberek. A Cernica-tó partján neolitikus temetkezőhelyet tártak fel. Számos lelet származik a bronzkorból, a Glina III. és Tei kultúrák idejéből. Találtak a mediterrán vidékről származó, csontból, rézből és kagylóból készült különféle háztartási eszközöket és ékszereket is. Ugyancsak jelentősek a géta-dákok idejéből, a vaskorszakból származó régészeti emlékek is. Megemlítendő a Dealul Arhivelor Statului dombon levő áldozóhely, valamint a Herästraü, Virteju, Militari és Vitán kincsek és a Bragadiruban feltárt ércolvasztó kemence. Megérződött a rómaiak hatása is, bár a bukaresti terület még a ioi-102-es és 105-106-os dák-római háborúk után sem került tartósan fennhatóságuk alá. Tei, Stráule?ti, Giule?ti stb. dák településeken jellegzetes római tárgyakat s egy latin nyelvű felirattöredéket találtak. Bár a népvándorlás nem kímélte ezeket a településeket, az Arge? és a Dimbovifa medencéjének területén létrejött falvak tovább fejlődtek, köztük az is, amelyik a jelenlegi városközpont területén helyzkedik el. A falusi jellegű településeknek mezővárosokká, majd városokká való átalakulása több évszázados folyamat volt. A mongol és más ellenséges betörések, a feudális Tara Romäneascä (Valachia állam) létrejötte (1330) a bukaresti terület fejlődésére kedvezően hatottak. 41 falu létezéséről rendelkezünk írásos dokumentumokkal a XV. és XVII. század közötti időszakból. Sok falu századokon át megőrizte eredeti nevét, mint a jelenlegi Stráule?ti, Cotroceni, Grozave?ti, amelyek évszázadokkal később városnegyedek elnevezései lettek. Az első írásos emlékek 1368-ból valók, ekkortájt lett Cetatea (Dimbovi^ei) „Dimbovifa városa” néven, Ilfov megye székhelye. A feudális város magját a folyó mentén épült erőd képezte. Vlad Tepe? vajda az 1458-1459-es években új, 30,5X23 méteres kővárat emelt a régi fölé. A máig ismert legrégibb irat, amelyben a Bucure?ti név szerepel, az ő kancelláriájából, 1459-ből származik. 1465-ben Radu cél Frumos egy okiratában a várost Valachia fővárosaként említik. 1456-tól Bukarest Tirgovi?tével osztozott a fejedelmi udvarhely státusában, 1659-ben vált végérvényesen Valachia fővárosává. Növelte jelentőségét, hogy a kereskedelmi útvonalak találkozásánál feküdt. 1563-ban említik első ízben a városi igazgatás szervét, a Judetet és a vezető tizenkét városi tanácsos nevét. A fejedelem a város területén a kereskedőket és az iparosokat megerősítette jogaikban. 1554-ben Mircea Ciobanul megállapította a város határait. A város elnevezésének eredetéről 1781-ben J. F. Sulzer azt írta, hogy a bucurie (öröm) szóból eredt. 1761-ben B. Klein útinaplójában megemlíti azt a hagyományt, miszerint a város alapítása Bucur pásztor nevéhez fűződik. A trák-géta-dák eredetű Bucur név nem ismeretlen a románok lakta vidéken, sőt a XIX. század végéig több település viselte ezt a nevet. BUKAREST 135
