Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Budapest
Budapest, a Magyar Népköztársaság fővárosa a 470 28' északi szélességen és a 190 08' keleti hosszúságon a Kárpát-medencében fekszik. Földrajzi helyzete rendkívül előnyös: Európa egyik legfontosabb vízi útja, a Duna mellett, három eltérő jellegű és egymást gazdaságilag jól kiegészítő tájnak, a Dunántúlnak, az Északi-középhegységnek és az Alföldnek találkozásánál települt. A Duna jobb parti - budai - területe hegyvidéki jellegű, nagy része a Budai-hegységhez, kisebb része a Pilishez tartozik. Legmagasabb pontja a János-hegy (529 m). A Duna bal parti - pesti - része síkság: az Alföld része, s általában csak 100-110 méterrel emelkedik magasabbra az Adriaitenger szintjénél. A Duna Budapest területére eső szakasza 28 km. A folyó szélessége itt 300-600 m, legnagyobb mélysége 10 m. Ezen a szakaszon 5 sziget van a Dunán, közülük a legnagyobb a Csepel-sziget, melynek azonban csak északi része tartozik a fővároshoz. A város területén nagyszámú hideg és meleg vizű, gyógyászati értékű forrás fakad. Budapest ma Közép-Európa legnépesebb városa. Lakóinak száma 1980. december 31-én 2 060 000 fő; vagyis Magyarország lakosságának 19,6%-a él a fővárosban, az ország kiemelkedően legnagyobb ipari centrumában. Budapest összterülete 525,15 km2, ennek kétharmada a pesti oldalon, egyharmada pedig a budai oldalon van. A város közigazgatási határán túl fekvő települések közül jelenleg a Minisztertanács által 1971-ben jóváhagyott rendezési terv értelmében 44 települést tekintünk a fővárossal fennálló intenzív társadalmi és gazdasági kapcsolataik alapján a budapesti agglomeráció szerves részének. Budapest területe a Kárpát-medencének évezredek óta legszámottevőbb települési helye. A régészeti kutatások számos őskori település nyomait tárták itt fel. Az i. e. III. században kelták telepedtek le, az i. sz. I. század végén ideérkezett törzsüknek, az eraviszkuszoknak több települése volt a Duna két partján. Ezt követően a rómaiak hódították meg a Dunántúlt, és a Duna jobb partján, a korábbi kelta település, Ak-ink helyén felépítették Aquincum városát, amely 124-ben Alsó-Pannónia provincia fővárosa lett. A rómaiak a limes - a Duna - és az átkelőhelyek védelmére több erődöt is építettek a Duna két partján; ezek közül a 294-ben a bal parton épített Contra-Aquincum a legfontosabb. A római uralmat 409-ben a hunok uralma váltotta fel. Attila halála (453) és a hun birodalom felbomlása után iráni és germán népek, majd a VI. század végén az avarok vették birtokukba a területet. Uralmuknak a VIII. század végén a frank hódítás vetett véget; de az itt élő avar és szláv lakosság kisebb csoportjait még itt találták a magyar honfoglalók, mikor 900 körül ideérkeztek. A magyarok katonai vezérének, Árpád fejedelemnek a szállásterülete a Csepel-sziget lett; a szakrális fejedelemé, Kurszáné pedig az egykori Aquincum. (A római katonaváros amfiteátrumát - maradványai a III. kerületi Nagyszombat utcában vannak - még a XIV. századi oklevelekben is Kurszán várának nevezik.) Az első jelentős már magyar település a hajdani Aquincum területén alakult ki, ahol a XI. században a király társaskáptalant alapított, azonkívül királyi birtokközpont és szálláshely is létesült. III. Béla (1172-1196) itt látta vendégül a Szentföldre vonuló Barbarossa Frigyes császárt. A település neve Buda, majd a XIII. század közepétől Óbuda volt. A XIII. század első felében latin (valószínűleg vallon) kereskedőit, második felében német polgárait említik a források. E településtől délre, a mai Margit-híd helyén az egykori átkelőhely jobb parti kikötője körül keletkezett a Gézavására nevű helység, feltehetően a X. század fordulója körül. Ennek területét Óbudához számították, s a BUDAPEST 107 Budapest
