Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Brüsszel
Henry van de Velde igazgatása alatt 1927-es programjában városrendezési tanfolyamot hirdetett meg; Emile Vinck és szenátortársai 1931-ben benyújtották a városrendezés alaptörvény-tervezetét; az Université Libre de Bruxelles pedig 1936-ban megalapította az első magas színvonalú, oktatási jellegű Urbanisztikai Intézetet. Az 1945 óta hozott törvények mind a rendkívüli felhatalmazáson alapultak. Az 1946. évi törvényrendelet általánossá tette a regionális tervezés fogalmát, megnövelte a Közmunkák Minisztériuma mellett létesült Városrendezési Hivatal jogkörét. 1945-től minden belga várost köteleztek általános és részletes tervek kidolgozására, melyek fölött a döntés a kormány kezében van. 1948-ban a kormány határozatot hozott két város, Liege és Brüsszel rendezésének tanulmányozására. A fővárosra vonatkozó tanulmányokkal egy magánirodát bíztak meg, a munka 1954-ben fejeződött be, de eredményét sohasem publikálták. A város hivatalai 30 részletes rendezési tervet dolgoztak ki, amelyek közül a mai napig 21-et hagytak jóvá királyi rendeletekkel; így azok törvényerőre emelkedtek. 1962. március 29-én megszületett Belgium városrendezési és területrendezési alaptörvénye. Ez a törvény előírja, hogy a tervszerű területrendezés kidolgozása vegye figyelembe mind a gazdasági, mind a társadalmi és esztétikai szempontokat, valamint az ország természeti szépségeinek megőrzését. A régió és a település fogalmai közé még egy új fogalom iktatódott, a körzeté. A brüsszeli régió automatikusan született a flamand és vallon régió elhatárolásából, mindkettő 19-19 települést adott le, és ezekből alakult ki a brüsszeli agglomeráció. Létrejött egy területrendezési és a brüsszeli ügyekkel foglalkozó minisztérium, a brüsszeli agglomeráció igazgatási szerve és két kulturális hivatal - az egyik francia, a másik flamand nyelvű. A számos rendezés következtében az 1974. augusztus i-i ideiglenes regionalizálási törvény kibocsátása óta 76 olyan szerv létezik, amely települési ügyekben különböző szempontokból illetékes, anélkül, hogy szükségszerűen egymás alá volnának rendelve. A végleges regionalizálás valószínűleg az eljárások egyszerűsítéséhez vezet majd, amely sokak kívánságát elégíti majd ki. IRODALOM HISTOIRE DE Bruxelles [Brüsszel története]. Szerk.: M. Martens, munkatársak: V. G. Martiny, C. Dickstein- Bernard, R. Wellens, L. Wellens-De Donder, A. Venne, J. Willequet, L. Ranieri, Toulouse, 1976. Igen hosszú bibliográfiát közöl; Városrendezési fejezet, V. G. Martiny. LlBOlS, A.: Les archives de l’architecture conservées par l’État en Belgique [Az állam által őrzött építészeti irattárak Belgiumban]. Miscellanea archivistica VII-ben, Brüsszel, 1974. Haegendoren, M. VAN: Les Archives générales du royaume ä Bruxelles, aper?u des fonds et des inventaires [A Királyság Központi Levéltára, gyűjtemények és leltárak áttekintése]. Brüsszel, 1955. COPPEJANS, H.-DESMEDT: Guide des archives d’entreprises conservées dans les depots publics de la Belgique [A Belgium Közlevéltáraiban őrzött vállalati irattárak útmutatója]. Szerk.: M. Martens, közreműködők: W. Stevens, V. G. Martiny, A. Vanrie, AGR Brüsszel, 1975. MARTINY, V. G.: Le Folklore Brabam;on [A brabanti néprajz], 1973, in: Bulletin de la Commission Royale des monuments et des sites. FORRÁSOK Kormányszervektől és néhány magánszervezettől is számos dokumentumforrást kaptunk; segítségünkre volt még C. Dickstein-Bemard, a Musée du Centre Public d’aide sociale de Bruxelles (Brüsszeli Társadalmi Segélyezési Központ Múzeuma) múzeumőre (forrásmunkáit fent nevezett intézmény raktára őrzi) és Lemoine asszony, a Musée d’Histoire militaire (Hadtörténeti Múzeum) munkatársa. BRÜSSZEL VÁROS LEVÉLTÁRA (ARCHIVES DE VILLE DE BRUXELLES) Brüsszel, rue des Tanneurs 65 1695-ben, amikor Villeroy marsall ágyútűz alá vette a várost, a korábbi levéltári anyagok csaknem teljesen elpusztultak. A XVIII. századi iratok részben megmaradtak, a XIX. és XX. századi anyagok pedig gyakorlatilag teljesek. Ezek segítségével képet kaphatunk a tárgyunk szempontjából jelentős hatóságok iratairól, valamint a nem közvetlenül városi intézmények építési-városrendezési tevékenységéről. Közmunkaügyi Hivatal (Service des Travaux Publics) 1795-XX. század 85 000 dosszié Kezdete az útügyi hatóság felállításáig nyúlik vissza, ez felelt a XIII. század végétől a közutak karbantartásáért. Az első városi vállalkozás 1353-ban a posztósok csarnokának felépítése, ezt követte 1357 és 1383 között a második körfal építése, majd 1400 körül a városháza alapjait rakták le. A XIX. század közepétől megmaradtak a városnak tett eskük könyvei, amelyek tájékoztatnak a hivatalnokok adatairól is. A francia uralom idején is fennmaradt a megszokott szervezet, majd a továbbiakban változik a különböző korszakok és érvényes szabályzatok szerint. A hivatal jelenleg három irodára oszlik: építészet, városrendezés és közútfenntartás. Az iratok túlnyomó része építési engedély. A csoportosítás periódusok szerint történik. A periódusokat viszont a városrendezési előírások határozták meg. i795“18i8: Az építési engedélyeket 1814-ig Dyle megye prefektusa adta ki. 1819-1828: néhány terv. A holland rezsim alatt (1815- 1830) a szabályozás megváltozik: a Collége de la Vilié 100 EURÓPAI FŐVÁROSOK
