Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Összegzés
Összegzés A 19. század végén bekövetkező nagy gazdasági fellendülés hatására a főváros népessége és beépítettsége erőteljesen megnövekedett. Az 1910-es években ígéretesen meginduló templomépítési törekvéseket a háború csírájában fojtotta el (ciszterci, bencés, lengyel, Ferenc József-templom). A háború, majd az azt követő politikai események az egyházat reformlépésekre ösztönözték. Az egyházi vezetés kezdeményezésére a hívek egyházközségekbe tömörültek, és közösségi életüket - felsőbb irányítással - saját kezükbe vették. A fővárosi kegyuraság ideiglenes megszűnésével (1918) az egyház plébániákat létesített, majd a fővárosi kegyuraság visszatérése után a főváros a megnövekedett lakosságszámnak megfelelően új plébániákat hozott létre (1922). A két világháború közötti időszakot a főváros életében a keresztény kurzus határozta meg, ennek fontos bázisa volt a főváros katolikus lakossága. A városvezetés pártolta a főváros katolikus életének megerősítését, amit a megújuló egyházi közigazgatási rendszer biztosíthatott a működés feltételeinek megteremtésével, vagyis a megfelelő templom- és plébániahálózat kiépítésével. Az 1922-ben megalakult tizenhárom új plébánia többsége csak teremkápolnával, régi, kisméretű vagy ideiglenes templommal rendelkezett. A főváros azonban egyelőre csak a plébániák létrehozására és személyzetére, valamint az épületek fenntartására tudott pénzt fordítani. A későbbiekben kegyúrként a templomok és plébániák építési költségének tetemesebb részét vállalta. Ennek fejében beleszólt a plébánosok megválasztásába. A főváros rendszeres támogatást juttatott évi költségvetésében az egyéb felekezetek, elsősorban a református, izraelita, illetve az evangélikus egyház részére.736 Az 1920-1927 közötti korszak az ország és egyben a főváros politikai, gazdasági és lelki helyreállásának időszaka volt. Új beruházások és építkezések gyér számban indultak. A templomépítés új korszaka még a pénzügyi helyzet stabilizálódását megelőző években, 1923-1924 körül kezdődött, majdnem minden esetben a helyi közösségek kezdeményeztek, és háború előtti elképzeléseiket igyekezték megvalósítani. Ezekben a törekvésekben benne volt a háború és az utána elszenvedett veszteségekből való kilábalás vágya és reménye. Az 1920-as években felerősödött a Mária-kultusz, sorra alakultak a katolikus egyesületek, keresztény mozgalmak, kongregációk. Az emberek ebben az időszakban gyakran fordultak Máriához, a közösség vagy az ország védelmezőjéhez (Patrona Hungáriáé, Regnum Marianum, Magyarok Nagyasszonya, Segítő Szűz Mária). A trianoni békeszerződés korlátozta az irredenta propagandát, de 1927 májusától Bethlen István miniszterelnök szabad utat adott a revízió melletti nyílt kiállásnak. A magyarországi revíziós mozgalom és Nagy-Magyarország nyilvános kultusza megerősödésében jelentős szerepet játszott az angol lord Rothermere magyarbarát sajtókampánya. Az elveszett országrészekhez kapcsolódó revíziós gondolat megjelent a korszak templomépítészetében is. Ennek jegyében készült például a Gellért-hegyre a vallásos és irredenta érzületeket összekapcsoló nemzeti zarándokhely, a magyar feltámadást jelképező Magyar Kálvária terve. Az 1920-as években csak néhány lelkes helyi közösség tudott önerőből, fővárosi segítséggel kápolnát emelni (a városmajori hívek, az érseki gimnázium, az erdélyi menekültek, a lengyelek; a sziklakápolna állami támogatással épült). A helyi kezdeményezésre épülő kisebb templomok (kápolnák) mellett két nagy, reprezentatív templom tervezésére került sor tervpályázat meghirdetésével, ezek megvalósítása azonban már csak az évtized végén kezdődött meg. Az egyik monumentális templom építését szintén helyi közösség, a Regnum Marianum vállalta. Az építési munkálatok 1927-ben indultak meg, de két év után, pénz hiányában le kellett állítani. A templomot 1929-1931 között fővárosi erőből fejezték be. A másik a tisztviselőtelepi plébániatemplom, melyet a hívek eredetileg Ferenc József megkoronázásának ötvenedik évfordulójára (1917), emléktemplomként szándékoztak megépíteni, a főváros pedig Csernoch János esztergomi érsek áldozópapsága ötvenéves jubileumának (1924) reprezentatív, igen költséges megünneplésével kapcsolta össze az ünnepélyes alapkőletételt. A tényleges építés azonban csak a gazdasági talpraállás időszakában indult meg, a főváros által kiemelten támogatott építkezésként. Ez a két impozáns, kupolás templom tervpályázat alapján, a program szerint magyar történelmi gyökerekből táplálkozó stílusban, a revíziós gondolatokhoz kapcsolódva épült. A Regnum Marianum tervezésére 1924-ben kiírt zártkörű pályázaton való részvételre az akkoriban sokat foglalkoztatott, főleg tanári tervezőgárdát kérték fel, de mellettük megjelent a fiatal, nem sokkal korábban végzett Rottmann Elemér és az ismeretlen Ullerich Miklós is. 736 Kimutatás a kegyurasági kiadásokról, valamint a felekezetek részére kiutalt segélyekről az 1920-1938 években. Halász 1939. 70. p. A reformátusok kapták a legtöbb támogatást. 1931 előtt őket követték az egyéb római katolikus intézmények (nem kegyúri templomok, szerzetesrendek stb.), majd az izraeliták és az evangélikusok. 1932-1934 között erősen visszaesett a segélyek összege, amelyek legnagyobb része a reformátusoknak és az izraelitáknak jutott. 1935-től a református egyházat az evangélikusok, majd az izraeliták követték. 302__________________________________________________________________________________________
