Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
A korábban épült templomok használata, felújítása
A KORÁBBAN ÉPÜLT TEMPLOMOK HASZNÁLATA, FELÚJÍTÁSA A MŰEMLÉKTEMPLOMOK KÜLÖNÖS SORSA Műemléki nyilvántartás Az I. világháború után Lux Kálmán, a Műemlékek Országos Bizottságának vezető építésze programjában sürgette az építészeti értékek jegyzékbe vételét. 1924-ben a főváros felkérésére Lechner Jenő elkészítette az 1850 előtti épületek jegyzékét, melynek revízióját tíz évvel később Genthon István MOB-előadó végezte el a Harrer Ferencféle városfejlesztési terv kidolgozásakor. A tanács 58.853/1926—IX. számú határozatával elrendelte a székesfőváros tulajdonában lévő és műemléki jellegüknél fogva különösebb gondozást kívánó épületek nyilvántartásának elkészítését, és a nyilvántartás vezetésével a tanácsi IX. közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztályt bízta meg. Sípos 2010. A két világháború közötti időszakban a fővárosi szóhasználatban keveredik a műemlék és az emlékmű fogalma. Ezt igen jól mutatja pl. Némethy Károly tanácsjegyző hozzászólása a képzőművészeti bizottság 1921. február 3-i ülésén. Némethy a műemlékek felügyelő bizottságának felállítását javasolta szobrász és építész tagokkal: ,,[e] bizottság feladata egyrészt a meglevő műemlékek karbantartása, másrészt a majd meginduló műemlékek [azaz emlékművek sic!] építésénél a művészeti szempontok érvényesítése, és az ezek fölött való állandó felügyelet gyakorlása lesz.” Fővárosi Közlöny 32 (1921) 6. sz. február 11. 199. p. 1921-től a műemlékek felügyelője, majd 1931-től inkább az emlékművek felügyelője kifejezés használatos. Az álláshoz szükséges végzettség 1941. évi módosításáról szóló rendelet előterjesztésében a felügyelő feladata „a várostörténeti értelemben vett műemlékek, továbbá a székesfőváros tulajdonában lévő ingó műtárgyak és képzőművészeti alkotások felügyelete, leltározása és nyilvántartása.” Fővárosi Közlöny 52 (1941) 47. sz. október 21.1123. p. A két világháború közötti templomok vizsgálatakor külön kell fogalkoznunk a korábban épült, értékes templomokkal kapcsolatos szemlélettel és az azokon végzett, speciális hozzáállást és tudást igénylő rekonstrukciós és bővítési munkákkal. Műemlékek nyilvántartása, helyreállítása 1926-ban a főváros elrendelte műemlékeinek, köztük huszonhárom templomának nyilvántartásba vételét. Az összes 18. századi templom és a 19. századi templomok nagy része felkerült a műemlékek jegyzékére. A hatvanöt fővárosi tulajdonú műemlék összeírását a szociálpolitikai osztály végezte.6991932-ben Schoen Arnold „ műtörténeti író” három évre szóló megbízást kapott a kegyúri templomok „művészeti és művelődéstörténeti szempontból érdekességgel bíró felszerelési és berendezési” tárgyainak összeírására.700 1938-ban Schoen a főváros emlékműveinek felügyelője lett. A kegyúri templomok főbb helyreállítási munkái a főváros zárszámadásai alapján követhetőek. 1934-től a háborúig szinte folyamatosan zajlottak a Mátyás- és Szent Anna-templom, a Bazilika, a belvárosi és az erzsébetvárosi templom restaurálási, illetve tatarozási munkái. Az 1930-as évek végén a terézvárosi, józsefvárosi és ferencvárosi, az 1940-es évek elején az tabáni, az óbudai, az újlaki, a kőbányai templomokon és a Golgota téri kálváriakápolnán is dolgoztak. 1936- ban, a városfejlesztési program kidolgozása során a főváros műemlékvédelmi problémái is a figyelem középpontjába kerültek. A Harrer Ferenc által vezetett különbizottság elvként megállapította, hogyha valamely történeti, művészettörténeti vagy művészi szempontból vagy a kora, ritkasága, illetve helyi jelentősége miatt értékes épület a városfejlesztés útjában áll, „akkor ott a fejlődésnek kell érdekei érvényesítésére más utat keresni.” A bizottság végigtekintette azokat az épületeket, köztük a templomokat is, melyek a városfejlesztés szempontjából érintett területeken, elsősorban a Várban, a belvárosban és Óbudán feküdtek. A tabáni templom és környéke például „fenntartandó, nemcsak mint művészeti emlék, hanem mint a régi Tabán hangulatát és egy jellegzetes városképét őrző épületcsoport” Az épületeltolás és felemelés mint városrendezési megoldás többször is felmerült lehetőségként, például a Fórum terv körüli viták során a bizottság a Deák téri evangélikus templom eltolása ellen foglalt állást.701 1937- ben, az eucharisztikus kongresszus előkészítése során az egyházi hatóság kérte a fővárost, hogy 300 000 pengővel támogassa húsz fővárosi templom „restaurálását” (tabáni, Szent Anna-, újlaki, Szondi utcai, terézvárosi, pesti görögkatolikus, erzsébetvárosi, Rókus-, józsefvárosi, ferencvárosi, Gát utcai, külsőferencvárosi, kőbányai, Kada utcai, Kápolna téri, Veronika-, Golgota téri, Örökimádás, domonkos és szervita templom). Ezek a templomok a tervek szerint az 1938. évi ünnepségekre érkező nemzetek gyülekezőhelyéül szolgáltak volna.702 1937-től a költségvetés kiemelten foglalkozott a régi kegyúri, „köztük több műemlék értékű” templom több évre szóló munkaprogram szerinti helyreállításával (a Mátyás-templom, a Szent Anna-templom, az erzsébetvárosi templom és a Bazilika 1937-től, a belvárosi, a kőbányai, a józsefvárosi 1941-től, a bővítendő krisztinavárosi templom 1942- től kapott rendszeresen pénzügyi segítséget).703 Foerk Ernő már 1930-ban elvégezte az erzsébetvárosi templom felmérését, de a helyreállítás megkezdésére nem volt fedezet. Hét évvel később, amikor megindult a homlokzati rekonstrukció a kövek cseréjével, a főváros pontatlannak ítélte és megismételte a felmérést704 A műemlékek megbecsülése és értékük kiemelése - Vöit Pál művészettörténész a korszakban megfogalmazott véleménye szerint - elősegítette a történeti „ másoló-stílusok” elértéktelenedését. „Budapesten és vidéken ugyanez időben indult meg a régi műemlékszerű épületek szakszerű restaurálása. E helyreállítások kidomborították a régi paloták, templomok valódi értékeit, s ezen értékek becsülése tudatossá vált. Ezzel egyidőben s ennek következtében [sic!] az itt-ott még mindig a történeti másoló-stílusokban tervezett épületek elvesztették értéküket: silány utánzatoknak tűntek az eredeti szépségükben pompázó régiségek mellett!’705 1947-ben Bognár József polgármester székfoglaló beszédében fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a hároméves terv keretében, „valamennyi demokratikus párt egyöntetű elhatározása alapján” előirányozta a háborúban megrongálódott műemlék jellegű templomok felújítását.706 699 Budapest műemlékei. Városi Szemle 13 (1927) 931-933. p. 700 Fővárosi Közlöny 43 (1932) 45. sz. november 11. 1028-1030. p; Fővárosi Közlöny 44 (1933) 3. sz. január 20. 47. p. A Kiscelli Múzeumban őrzött Schoen-hagyaték tartalmazza Budapest egyházi-felekezeti építményeinek 1932-1938 között összeállított törzskönyvét. 701 Fővárosi Közlöny 47 (1936) 72. sz. december 15. 1891-1895. p. A Fórum tervpályázatot 1936-ban írta ki az FKT a Bazilika és a mai Astoria közötti belterületet szabályozására és rendezésére. 702 PrL Egyk Kát 27, 1484/1937. 703 Az 1938. évi költségvetés tervezet közgyűlési tárgyalása. Fővárosi Közlöny (1937) 60. sz. november 9. 6. p. 704 PrL KEH 302/1943. 705 Voit 1942. 10. p. 706 IV.1403.a 320/1947 kgy.sz. határozat 154. p. 286
