Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
A korábban épült templomok használata, felújítása
A rekonstruált kápolna, é. n. MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Fotótár 1930. évi XI. te. vitéz nagybányai Horthy Miklós Ür Magyarország kormányzójává választása tizedik évfordulójának megörökítéséről A törvény az országban régóta szükséges, fontos intézmények: elsősorban egészségügyi intézmények és hadirokkant otthonok létesítését, valamint Kőbányán családi házas telep építését írta elő. A Klenovits és Báthory cég 1903-ban alakult Klenovits Antal és Báthory István építőmesterek társulásával. 1912-ben Antal helyére Pál okleveles építész lépett. 1941 februárjától Báthory István kilépett, a cég vitéz Cséry Miklós okleveles építész, okleveles mérnök és építőmester betársulása után Báthory, Klenovits és vitéz Cséry néven működött tovább. A cégiratok nincsenek meg a BFL-ben. Klenovits és Báthory cége 1925-ben dolgozott a középkori Szent Miklós-torony rekonstrukcióján. Jellemzően azonban kisebb épületek toldását, átalakítását végezték. Nagyobb munkáik az 1920-30-as évekből a Belügyminisztérium Országház utcai épületének átalakítása, az OTI-házak cölöpözése (VIII. Tisza Kálmán, ma II. János Pál pápa tér), a Nemzeti Szabadkikötő támfala, a Futura Rt. székháza (V. Vörösmarty tér). BFL XV.20.49 VII.2.e E58. kötet 176. p. és T 34. kötet 52. p. A margitszigeti premontrei kápolna rekonstrukciós terve, é. n., Lux Kálmán BFL XV.17.d.328 KT T47/1 Egy középkori kápolna teljes rekonstrukciója A MARGITSZIGETI PREMONTREI KÁPOLNA A főváros területén a középkorban jó néhány kápolna, illetve templom működött, melyek egy-egy falu közösségét vagy a megtelepedett szerzetesrendeket szolgálták. Ezek a középkorban vagy a török uralom alatt elhagyott épületek rommá váltak, köveiket elhordták. A két világháború közötti időszak műemlékvédelmi tevékenységének jelentős eredménye a 12. századi, margitszigeti premontrei kápolna rekonstrukciója. Ez az egyetlen középkori templomrom, melyet a II. világháború előtt újjáépítettek.707 A kápolna romjainak feltárására 1926-ban került sor. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amelynek elnöke ekkor Rakovszky Iván volt, támogatta „a főváros legrégebbi, eredeti formában rekonstruálható épületének” helyreállítását. Az FKT szerint a kápolna „olyan állapotban volt, hogy szinte pontosan eredeti állapotának megfelelően felépíthető.” A helyreállítás apropóját Horthy Miklós kormányzóságának tízéves jubileuma adta, melynek kapcsán az országban számtalan építkezés folyt. A kormányzóné érdeklődött a margitszigeti rom sorsa és a premontrei rend iránt is, ezért az FKT elhatározta, hogy a jubileum alkalmából, Horthyné tiszteletére helyreállítja a kápolnát. Erre 1932-ben Lux Kálmán tervei szerint, Báthory és Klenovits építőmesterek kivitelezésében került sor. A munkák ellenőrzésében természetesen részt vett a MOB (bizottsági tagként többek között Kertész K. Róbert, Szőnyi Ottó, Möller István, Hültl Dezső és Wälder Gyula, utóbbi kettő FKT- tagként is). A kápolna megáldása Szent Mihály-napján, „gyönyörű őszi verőfényben,” magasrangú személyek jelenlétében ment végbe (a kormány képviselői, az országgyűlés két házának elnökei, országgyűlési képviselők, államtitkárok, a honvédfőparancsnokság, a legfelsőbb bíróság, a polgármester, a m. kir. államrendőrség főkapitánya; valamint az MTA, az egyetemek, az Idegenforgalmi Hivatal, a Testnevelési Tanács képviselői, Fiume volt kormányzója, a volt horvát bán). Ahogy arról a Magyar Felajánlás Temploma című fejezetben már szó volt, a Margitsziget másik középkori eredetű egyházi romegyüttese, a domonkos rendház és templom esetében a cél nem a középkori templom rekonstrukciója, hanem az egykor ott élő domonkos apácák visszatelepítése és számukra megfelelő templom biztosítása volt. 707 Az alapforrás Lux 1932; BFL XV.17.d.328 KT T47. 287
