Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az 1940-es évektől
A templom pályázati terve, 1940, Pázmándi István Halász 1942.32. p. A megvalósulatlan templomvázlat, 1934, Árkay Bertalan BTM KM Égy ltsz. 68.95.11 226 Az átdolgozott, 320 000 pengős költségvetésű terv modernebb volt. Emlékeztetett egy kicsit az 1934-ben készült Árkay Bertalan-féle tervvázlatra (baloldali torony, a torony és templomtest alacsony hajlásszögű tetőzete, a kapuzat felett nagy szobor, illetve kereszt, lásd a városmajori templom ismertetésénél). Maradt a torony baloldali elhelyezése, mivel a plébániát a jobb oldalra tervezték építeni. Mind a torony, mind a templomtest lapos tetőzetet kapott, ezzel teljes mértékben megváltoztak a homlokzati arányok. Az előírásoknak megfelelően az épületet nyerstégla burkolta. A Mária-szobor a keskenyebb kapufelépítmény fölé, a körablak helyére került. A 400 ülő- és 800 állóhelyet biztosító egyhajós templomteret már nem osztották meg pillérek, így az oltárra megfelelő rálátás nyílt. A tervező a belsőbe körüljárható oltárt, kazettás vasbeton mennyezetet és márványmozaik padlót szánt. „A mai ember szemével kerestem azokat az örökéletű és mindig uj gondolatokat, amelyek az építészeti formán tudnak szólni a ma emberéhez. Ha a terv összhatásában az újszerűség kiütközik is, az egésznek hangulati egysége mégis a korai keresztény művészetek talajában gyökerezik”545 - írta a tervről az egyházközség a hercegprímásnak szóló levelében. Korszerű gépészeti megoldásokat terveztek: központi fűtést és „napfénygázcsöveket.”546 Petrovácz Gyula kifogásolta a templom befogadóképességéhez mérten túl magas költséget, amely majdnem a duplája volt a Bosnyák téri (500 000 pengő/3500 fő, 143 pengő/fő), illetve a saját maga által tervezett herminamezei (370 000 pengő/3000 fő, 123 pengő/fő) temploménak A túlzott költség okának a rossz tervezést, valamint a szokatlanul nagy, 15 méteres fesztávot tartotta, és javasolta a költségek 200 000 pengőre való csökkentését.545 546 545 546 547 1940-ben a templom végül megkapta az elvi építési engedélyt. A költségek kétharmadát vállalta a főváros, 1940-től három évig 50 000 pengő, majd az utolsó évben 65 000 pengő hozzájárulással.548 A főváros versenytárgyalást írt ki a kivitelezésre. A legkedvezőbb ajánlatot, amelyet Keszi Harmat Jenő tett, kisebb vita után elvetették az irreálisan alacsony árak, valamint a biztonságos anyagi háttér és a kellő tapasztalat hiánya miatt.549 Az 1941 őszén megindult építkezés kivitelezője Paulheim és Weninger volt.550 „A kezdet kezdetén máris nehézségek mutatkoznak. Anyaghiány! [...] a következő év tavaszán már a falak kibújtak a földből. Úgy reménykedtünk, hogy 1943 őszén már templomszentelést is tarthatunk” Az időközben 1942- ben plébániai rangra emelkedett lelkészség plébánosa folyamatosan küzdött az építőanyagért, sikertelenül.551 Az anyaghiány miatt új terv készült, a betonfödémet fafödém, a palafedést cserépfedés helyettesítette.552 1942 őszén került sor a plébános beiktatására, amelyről az Egyházközségi Tudósító számolt be: „zug a sziréna, riadtan az első álmából a békés polgári lakosság, s menekül, hogy mentse azt, ami neki a legdrágább, saját, gyermekei és családja életét. Kint még a lelkekben a sziréna vészes hangja és az ágyuk szörnyű robbanó moraja él, s mindenki számot vet önmagával, hogy a nagy leszámolás készületlenül ne találja. S míg ezek a hangok és gondolatok foglalkoztatják az embereket - nagy általánosságban - addig a székesfővárosban legújabb plébánián örömünnepre ébred a mai napon több mint 10 000 hívő. Ünnepnap ez azért, mert a soroksári úti plébánia ma iktatja be az első plébánosát. Poros, füstös, kénsavas, tikkasztó a légkör.”553 545 PrL Egyk Kát 29. 430/1941. 546 Esti Kurír 18 (1940) június 21.3. p. 547 Fővárosi Közlöny 51 (1940) 30. sz. július 9. 813-814. p. 548 BFL IV.1403.a 387/1940 kgy. sz. határozat; PrL Helyn 376/1941. 549 PrL KEH 43/1941. 550 Építési engedélyezési kérelem. BFL IV.1409.C 2969/1941 -111. cs. Az iratok között vannak tervek is. 551 PrL Helyn 1445/1942. 552 Budapest Székesfőváros Közigazgatási Évkönyve 1942. 357. p. 553 Az Egyházközségi Tudósító 1942. szeptemberi számát idézi. FHGY Szabó László visszaemlékezése.
